Keresés a honlapon:

Rimóczi László: Kharón senkit sem fuvaroz ingyen – Leczo Bence: A falu összes férfija

 

 

 

Kharón senkit sem fuvaroz ingyen

Leczo Bence: A falu összes férfija

 

Az az író bánik igazán jól a szavakkal, aki a sanyarú sorsokat, a nyomort és a sarokba szorító helyzeteket úgy képes ábrázolni, hogy az olvasónak ne szálljon el azonnal minden életkedve. Ha karaktereinek lassan kihunyó reményével párhuzamosan erősödik lélekben, akkor végzett tökéletes munkát. Leczo Bence fiatal, kelet-felvidéki író, aki első kötetével jelentkezik. A falu összes férfija novellákat rejt, és ugyan egyik sem kimondottan vidám, mindegyik sajátos potenciált hordoz. Az erős érzelmeket kiváltó történetszálak dinamikusan fonódnak össze, feltárva az esendő ember szeszélyesen dramatikus oldalát, mindezzel megteremtve a kötet egyedi atmoszféráját. Minden írás realisztikus, életbölcsességgel gazdagon erezett, határozott mondanivalóval. Hatásos ábrázolásai és magabiztos nyelvkezeléssel megalkotott képeiből arra következtethetünk, hogy a történetek személyes élményeken alapulnak.

A széntelep felé című novella egy exújságíró életébe enged betekintést, aki a vasutasok visszaéléseiről írt tényfeltáró cikket. A feljelentések megtörténnek, sok vasutast letartóztatnak. A férfi a cikk hatását látva végül felmond, és maga is a vasútnál helyezkedik el, de ott sem marad sokáig, ugyanis baleset történik, ráadásul az ő hibájából, és elbocsátják. Nem érzi tragédiának, mert így legalább több időt szentelhet hobbijának, a gyermekjáték-készítésnek, melyet szinte mániákus megszállottsággal űz.

A tartalmas, tömör szöveg dísztelen, talán azért, hogy jobban kidomborodjon a nyersessége, az elhagyatottság és a magány. Bár hangsúlyos csattanó nincs (hacsak az egész történetet nem vesszük annak), a szerző képes felülemelkedni szereplője rögeszméin, így lényegre törően ír. Karaktereivel magabiztosan bánik, nem vész el a részletekben, így a cselekmény könnyedén követhető és átlátható.

„Mikor a megbeszélt napon odament, senki sem várta a széntelepen. Tíz perc téblábolás után két csendőr igazoltatta. Hosszasan nézték a papírjait, majd megkérték, hogy távozzon. Hazafelé betért a Suachelibe. Ott hallotta, hogy a vasutasok felét letartóztatták. Valaki feljelentést tett a városházán, hogy lopnak. Gyula megivott két sört, aztán hazaindult.”

A szereplők közül mintha senki nem törődne azzal, mire is lenne a leginkább szüksége, ezért válik életszagúvá a mű. A szerző érzékenyen ragadja meg témáit, és profin ábrázol egy hányatott sorsú, erodálódó közösséget. Talán nem is az a legijesztőbb, amit leír, hanem amit nem. A minimalista stílus az összes novellára jellemző, ugyanakkor bizonyos ismert történeteknek gyökeresen más a vége, például A Róka és a holló című klasszikus mesének a szerző vészjóslóbb befejezést szánt.

Az Így rabolt el a fekete ember című írás idilli sorokkal indul, elaltatva gyanakvásunkat, hogy netán valami sötét dolog készül. A központi téma nagyon finoman bontakozik ki: egy ember sétálgat a folyóparton, aztán egy csónak mellett belebotlik egy fura szerecsenbe, akivel érmés játékba bonyolódik. Hamarosan kiderül, hogy az illető nem akárki, hanem a mitológiai Kharón, aki révészként teljesít szolgálatot, és jobbára csak egyirányú utakat vállal.

A kötetben szereplő 17 novella közül talán Az erdő a legütősebb, amely Edgar Allan Poe lidérces világát idézi. Egy kísérteties erdő zaklat egy aprócska falut, ám megválogatja, kiket nyel el – a favágókat megtűri, és a nyúlcsapdák is kirakhatók –, de egyéb bizarr tulajdonságokkal is rendelkezik. A kivágott fák helyén ugyanis másnap újak magasodnak, és néha olyan ez az erdő, mintha hullámozna: közelebb húzódik a faluhoz, megfojtja, levegőt is alig kapni olyankor, minden párás és penészes lesz. Megtudjuk azt is, hogy két éve még hatalmas tisztás közepén álltak a kunyhók, a régi lakók pedig elmesélték, hogy az erdő mögött van egy hegy, ahol a barlangokban emberek élnek, oda nem tudott eljutni az erdő, csak körbefolyta, mint ezt a falut. Ostromolja, de nem győzhet:

„Este a négyéves Juli berohant a sűrűbe. Korábban azt mondta az anyjának, az erdő énekel neki. A nő a tűz mellett üvöltött.

Éjjel ropogásra ébredtünk. Juli anyja egy fáklyával a kezében az erdőbe rohant, és elkezdte felgyújtani az avart. Utánafutottunk, de veszettül gyors volt. Az apró tüzek hamar kialudtak, őt végül szem előtt tévesztettük. Visszabaktattunk a faluba, eloltottuk a tüzet, mindenki aludni tért.
Hason fekve ébredtem. Az ágyam nem volt sehol, a kunyhó félig összedőlt.”

Bár részletgazdag, mégsem túlírt történet, és külön érdeme, hogy hatásosan vegyíti a thrillert a társadalmi drámával és a mítoszokkal. Rutinosan játszik a színekkel, a hangulatokkal és a stílusokkal is, lassan építkezik, óvatos, már-már egyhangú felvezetésekkel, hogy később teret engedjen a „mese” igazi erejének. A történetszövés kimért, aprólékos, pont ahogy egy festmény készül: az alkotó felvisz a vászonra egy kis réteget, egy kicsit letöröl, majd újra egy jelentésréteg következik, míg végül megvalósul egy speciális fény-árnyék játék, és összeáll a teljes kompozíció, mely csak megfelelő távolságból látszik.

A kötetben a legrövidebb novella a Tabletta, amit teljes egészében idézek:

,,Amikor egy reggel Zsófi nyugtalan álmából felébredt, egérré változva találta magát ágyában. Először megismerkedett új, szőrös és szürke testével, majd az anyjáért kiáltott, de csak gyenge cincogásra futotta. Nehezen kivergődött az ágyból, halk puffanással landolt a padlón. A küszöb alatt átpréselte magát, rögtön a konyhába rohant. Az anyja nem ismerte fel Zsófit, felsikoltott a lánya érkezésére. Zsófi szégyenkezve bújt a konyhaszekrény alá. Orrát émelyítően édes illat csapta meg.

Körülnézett, észrevett egy rózsaszín tablettát a földön. Az egészet elmajszolta. Finom volt. Fáradtnak érezte magát. Remélte, ha felébred, minden a régi lesz.”

Talán említeni sem kell, melyik kultikus mű ihlette a szöveget.

A szerzőnek küldetése van. Leczo stílusától nem áll távol a bizarrság, karakterei közt találkozunk magukra hagyott iszákosokkal, élő árnyékokkal, reménykedő reménytelenekkel, vesztes nyertesekkel – és talán még önmagunkkal is. A valóságból kiragadott elemek mellett kidolgozott lélekrajzokat is találunk. A lemondás, a belenyugvás, az elidegenedés, a bolyongás és a gyötrődés jelei giccs nélkül mutatkoznak meg. Leczo ért hozzá, hogy szereplői heroikus bukásai is felemelőek legyenek.

 

Leczo Bence: A falu összes férfija. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-04-26 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.