Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Boldogh Dezső: Stációk az eleven Körben


Hegyi Botos Attila: Rögnyi ég    ( Irodalmi Jelen Könyvek, Arad-Budapest, 2011)

Jó mottókat választani igen nehéz. Ha pedig egy verseskötet majd mindegyik opusza felett zárójeles, római számos be / feljegyzéseket találhatunk, ott határozott koncepciót sejthet az ember.. Vajon rávezetésekről, a versek sűrű magjait felnyitó utalásokról volna szó, vagy valamilyen, a költészet őseredeti rangját idéző invokációs eljárásról? Hegyi Botos Attila első könyvében merész vállalkozásba fogott, bizonyos értelemben — miként kötet alcíme is utal rá — áldozati énekeket, szakrális lírát próbált teremteni. „Kinek füle van…” (és elég türelme, ideje), hallja meg, merüljön alá, heveredjen ki ezekkel a versekkel, lehetőleg a szabad ég alá, egy Olümposz-szerű helyre, valahová, távol az emberi zajtól.
A szövegek, helyesebben szólva, a költői szertartás darabjai nem könnyű, de nem is befogadhatatlan olvasmányok. Értelmezési mintákat első rátekintésre a mai irodalomból nem igazán találhatunk, (talán — hangulatában — itt-ott mintha Jász Attila, Győrffy Ákos… vagy a szélesebb körökben sajnos kevéssé ismert Szegedi Szabó Béla munkássága… ),  sokkal inkább egy elfelejtett orfikus költői hagyomány világa rémlik fel a művek olvasása közben. Esetleg „modernebb” példákat idézve: Rilke, Hölderlin, vagy a hermetizmusnak nevezett  irányzatok… Mindez persze csak kapaszkodó az értelmező számára,  hiszen Hegyi Botos többszörösen rétegzett szövegvilágai önmagukban is képesek a szépség megidézésére — nektárral töltött teli kelyheket ízlelhetünk a XXI..század vaskorában. „Ha belső égbolt / Rejtett hűse izzik /  Szisszenjen kénnyelven, / Nem mozdul – tisztul a csont. /  Mindig akad egy nyílás /  Égre látni. / Boltozatát ha kibontják, /  Fehér aranyrögként ragyog.”  (Rögnyi ég) Az előbb mottókról volt szó, valójában — és ez mégiscsak modern elem — egy kitalált dionüsszoszi szertartás rituális kellékeinek, cselekményeinek felsorolását   kapjuk (melyeket néhol görög és latin idézetek egészítenek ki), a hozzájuk szervesen kapcsolódó szabadversekkel. A forma tehát szabad, de a mondanivaló egy misztérium köré rendeződik, a bor, a halál, a túlvilág és az isteni állapotok tematikái szerint. Hegyi Botos a rend és a szakralitás költője, és mint minden igazi költő, a sejtetés mestere is, aki miközben teremt, folytonosan új látásmódokat képes nyitni, felmutatni az olvasónak egyetlen versen belül.   „Ó, mennyi mulandó / Istenség, szenvedély, / Teremteni – /Arcot, mely sosem volt! /  Nem is lehetett  /  Tiéd.”  (Billegő saruit létnek)
Időtlen költészeti alkímia, enigmatikus párlatok ógörög és egyéb letűnt korok kellékeiből, mai nyelven.   „Így már neked se fáj  / Teremtés – megsebzett Érintetlenséged. / Vess bár magtalan, / Megfáradt földre –  // Tört testem balzsama, áldásom kísér.” (Gratia plena)  Látszólagos hibája lehetne a kötetnek ha a szerzőt egy öncélú szépségkultusz követőjeként ábrázolnánk, de a fentiek alapján nyilvánvaló hogy ez nem igaz. (Néha azonban mintha kevésbé volna követhető, pl.: „Névtelen istenek peregnek / Nyomtalan lábujjakon.”) (Dalnak emlékezete) Egészében véve rendkívül erős és tanulmányozásra érdemes költői anyag a Rögnyi Ég mindenki számára aki vonzódik  a valódi értékek felé.  Persze ne hagyjuk ki az Aranykor legfontosabb megidézőit sem. Talán hogyha pl. Hamvas költő lett volna, lehet hogy hasonló verseket is írt volna. Vagy ha még élne, legalábbis igen kedvelné Hegyi Botos Attila költészetét

  
  

Megjelent: 2014-05-24 20:30:06

 

Boldogh Dezső (Budapest, 1967) költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.