Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt: A közlés eseménye – Szepes Erika: „Hol győztes bárdok énekelnek”

 

 

 

 

 

A közlés eseménye

Szepes Erika: „Hol győztes bárdok énekelnek”

Olvassuk együtt IX.

Napkút Kiadó, 2021, 378 oldal, 2790 forint

 

 

 

 

Kosztolányi Dezső írja: „Az író, aki igazán teremt, elénk tárja a dolgokat s eltűnik mögöttük. Semmit se magyaráz. Azzal hat, hogy amit művel, az érzékletes. Hasonlít az alkotó természethez. Az sem okoskodik és fecseg. Csak van. A patakhoz nem járul széljegyzet. Az erdőnek sincs díszítőjelzője. Aki igazi elbeszélő, a felületeket mutatja s alatta az élet mélységét. Mindent tud, de erről hallgat. A legokosabb ember is úgy beszél el, mint egy tudatlan gyermek. Elbeszélésének varázsa éppen ebben lakozik: az ellentétben, a ravasz önmegtartóztatásban.” (Káté az írásról.)

Szepes Erika önmegtartóztatása több lépcsős distancia. Úgy tart távolságot, hogy alaposan körbejárja a témát. Kitűnő elemző, a tényekre koncentrál, utána reflektál. Nála első az íráspraxis. Végül a történeti kontextus. Jól tudja közvetíteni az élményt, például az Ady- remekművek kapcsán, amit olvasóként átél. Köztudott a szerzőről, hogy nem híve a nyelv fetisizálásának, mégis, maga is, használat által magasztalja fel. Bele tud bújni a szerző bőrébe, lelkébe. Valami efféle történés létesül ilyenkor, konfiguráció zajlik. Nem szemantika. nem hermeneutika Nem is okoskodás. Nem észelv. Hanem a szív kezd látni. Szemek nőnek a szépérzékre. Új ösvények nyílnak a lélekben és látják, amit gondol. A gondolat belemegy a kézbe, a szájba. S így könnyű helyesen cselekedni. Boldogulni. Ritka jó képességekkel áldotta meg Szepes Erikát az Örökkévaló.

A Vitairat Ady szimbolizmusáról, a mai, kortárs költészetet is képes közelebb hozni hozzánk, azzal, hogy analizálja a szimbolikát. A Kenyeres Zoltántól vett idézet a magja a gondolatkörnek: „„Ezek szerint a személyiség nem akkor nyilvánul meg, amikor leveti a szerepek öltözékét, a személyiség, éppen a szerepekben és a szerepek betöltése által bontakozik ki.”

Ady frenetikus zsenialitását. sokatmondóan érzékelteti, újraértelmezi és kedvet csinál az olvasáshoz

Csönd legyen akkor az Ég alatt,
Bomolva, szökve, válva rügybe
Mi leszünk a Tavasznak üdve.


Mi legyünk akkor az Ég alatt
A legszebb két tavaszi jószág,
Túlzás, betegség, de valóság.


(Lédával a Tavaszban)

 

„A tavasz-emlékek – még a szomorító ősz intésekor is –mindig segítenek felkelteni az élet- és szerelemkedvet. Számvetésre is késztetnek, amelyben ősz és tavasz úgy küzd egymással, mint Ady és Léda.” (Szepes Erika)

A Gyimesi László nosztalgia-világa szintén izgalmas opus. A Visszatérés Na’Conxipánba a kulcs. Az örökkévalóság és az időtlenség más-más minőség. Világos beszéd.

A Nyomok a homokban (Zonda Tamás: Kisvizit) elemzése több mint esszé. Formák és világszemléletek csillagkupolája. A foszló időt nem az óra méri, hanem a pulzus. Szemnyitogató a megállapítás: „Hogy az érvényre juttatott történelem kikiabál-e a műből, plakátszerűen harsog, vagy a szerző tudatának formáló ereje révén alakítja át a költői anyagot, szintén számtalan variációban létezik.” Igen. Másképpen fogalmazva, ahogy Kulcsár Szabó Ernő (a Történetiség- megértés-irodalom című könyvében) definiálja az időbeliség - történetiség folyamatát. „Egyszerűbben szólva: az új gondolkodásmód sorsa éppúgy a hatástörténet kezébe van letéve, mint a pozícióit őrző hatalmi diskurzusé. Némi túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hatástörténeti nézetből alighanem azért merő időpazarlás az uralmi helyzetű paradigmákkal való viaskodás, mert maga a hatástörténet az, ami - bár nem a közreműködésünk nélkül, de - bizonyosan eldönti helyettünk ezeket a dilemmákat. De nem valamiféle episztemológiai instanciaként, hanem mint a lét történésének, mint a rajtunk túlhaladó folyamatoknak a struktúramozzanata, mely nem az ész ítélőszékeként, hanem inkább a temporalitás, ítélő erejeként, viselkedik." Ez a helyzet.

Az innen-létből sohasem elég (Lászlóffy Csaba iker-köteteiről) Nietzsche gondolatvilágából indul el, a hatalom és a hazugság, az önámítás és a manipulálás összeforrt világ-hamisítását helyezi mikroszkóp alá. Bábel abszurd bohózata. Tiszta kép. Frappáns líra.

A Bella István: Szeretkezéseink (Ars amatoria – Magyarország 1969) című tanulmány egy méltatlanul háttérbe szorított, jelentős költőnek állít emléket.

Tíz szablya szánt tüzet a hátamon.
[...] Tűzhasáb csördül. Szálló kút gyanánt
– forgókés-szélként – huss! elszáll szememből földanyám.
Eke szánt jégen. Apámban megakad.
Mozdonyokkal fűtik hasamat.

A mindenkori fiatalságnak ki kell fejeznie önmagát. És van egy olyan törvényszerűség is, hogy minden ifjúság szűknek érzi azt a mozgásteret, amiben él. A mi megkésettségünk egyik oka, hogy változtatási szándékainkat rendszerint félreértették.” – Nyilatkozta Bella István a vers megjelenése után. Mit sem változott a helyzet. A mozgástér behatárolt volta nemcsak a megkésettségek egyik oka, hanem a lírai felhozatal színvonalának egy helyben topogásáé is. Ez manapság is így működik, ha nem a politika szorítja margókon kívülre a művészetet, akkor jön egyfajta kulturális elvárás, ami keményebb kereteket tud kreálni, mint bármiféle izmus.

Szerdahelyi István: Chantefable című kötetéről íródott az Egy kötetcím metamorfózisa.

Kerek érintés vagy, szerelmesem,
melyben érzéseink úgy összefolynak,
ahogy az áttetsző homályba olvad
az elsuhanó fény egy gyöngyszemen.
Ott tükröződünk, csillogó körök
fehér forgásai közé simulva,
és átölelve egymást újra s újra,
halk mozdulat-harmóniánk örök:

(Gyöngyszonett)

Jó vers, valóban opálos fényű, barokk ritornel? Nem, inkább gondolat-dekonstrukció. Megelőzve a korát az esztéta-költő, úgy építkezik a szavak és jelentések pergőtüzében, mint Zalán vagy Térey. Sok költészet el van dugva, rejtve a kánon aktuális spirál-naptárja mögé. Ideje továbblapozni. Ezt Szepes Erika tudja.

Az Ádám Tamás: Szomjas víztorony című írás megint csak az eltűnt nevek virtuális listájáról való, Voltaképp felfedezés. Újraértés. Kanonizálás. A szabad akarat genealógiája.

A Trubadúr a vízi városban Képes Gábor: Írás a kézfejeden című tomusát idézi. Megint egy ismeretlen név. Legalább is számomra, de örömmel dekódolom ezt a világszemléletet. Szívemet a kalapjába teszem.

Kísértet és kelmeminta. Jó cím. Egy konferencia motiválta. Ez a kötet legsokatmondóbb tanulmánya. Sőt, egy kicsit több. Kuczka Péter idézése és egyben világima, világnyelv és világ-lehelet. S milyen jó cím a Seregek Ura! Egy külön jegyzettömböt szült ez a gyász-hermeneutika, az íróasztalomon. Kell vele foglalkozni, ízlelgetni muszáj.

Aki szóval teremt. Németh András: Élethit című kötetéről íródott. S valóban, ahogy az esszé aposztrofálja, a szó ebben a térben képes valamit létrehívni, ami nincs, és mégis van. Lélekszigeteket épít a kétségbeesés vizén. Csipkeszerűen fodrozódó részecskéket. Szép oeuvre.

A rejtőzködő című írás Dobos Éva: Szellemmacska című kötetéről szól. Talált költő. Megint. Mondhatni, ismét ékkő.

Most ágaik fosztottan
Vágyakoznak kétoldalt az út peremén:
Dércsipke ruhás fehér Héloϊse,
Szegény, megcsonkított Abélard.

Kántás Balázs az utolsó írás tárgya. Hová tartasz Orpheusz? Mélyelemzés, széles spektrumú, szerteágazó szövegvilág. Maga a tárgy is hasonló léptékű figura, mint Szepes Erika. Ebben az írásban is a nyelv írja a gondolatot. A nyelv észbe kap itt. (Ez az én egyik esszém címe, Alföld, 2020. 4. Kántor Zsolt) S a bölcsek beszéde vonzóvá teszi a tudást, ahogyan a Példabeszédek könyve 15. 2. írja a Bibliában. Nahát! Önmagukban a világ és a valóság dolgai értelem nélküliek, a Kántás-féle, reflexív-performatív beszéd ad értelmet a néma jelentésnek. És Szepes Erika felfedezi, újraírja. A szöveg nyelvet ölt, a kontextus ránk kacsint. Az olvasást nem tudja helyettünk elvégezni senki. Az Orpheus bibliográfia külön ajándék az olvasónak. Köszönjük.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-05-03 20:00:00

 

Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.