Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Zámbó Illés: CODA: A nagy csend (filmkritika)

 

 

 

 

CODA: A nagy csend (filmkritika)

 


A kép forrása: https://www.fathipster.net/sites/default/files/coda_wall1.jpg

 

 

Enyhe előítélettel ültem képernyő elé: milyen lehet az a film, a CODA (rendezte: Siân Heder), amely elvitte a pálmát az Oscar-díj odaítélése során (legjobb film kategóriában) az általam „istenített” A kutya karmai közt (Jane Campion) című filmdráma elől? Hihetetlen, nem létezik, hogy felül lehet múlni, gondoltam.

Ráadásul egy remake-film, a 2014-es La famille Bélier (A Bélier család) című francia-belga produkció (Eric Lartigau) angol változata: főhőse Ruby Rossi, akit Emilia Jones alakít. A Locke & Key című sorozatból ismerjük. Az apát Troy Kotsur amerikai színész és rendező játssza – a szerep (a legjobb férfi mellékszereplő) Oscart eredményezett számára.

A film által egy siket család életébe tekinthetünk bele. Az teszi hitelessé, hogy a süketnéma szerepeket játszó színészek a valóságban is azok. Maga a film is elkepesztően csendes. Főleg néhány jelenet. Nem minden résznél van aláfestő zene.

A címet adó kifejezés a „Coda”, azt jelenti, „child of deaf adults”, magyarul: siket felnőttek gyermeke. Ennek alapján is sejteni lehet, hogy miből következik a film legfőbb konfliktusa.

Ruby ugyanis a családban az egyetlen ép hallású. A család halászattal foglalkozik. A tizenhét éves lány az apjával és bátyjával minden egyes reggel vízre száll, hogy utána iskolába rohanjon.

Már a film elején kiderül, hogy a lány nagyon jól énekel és szeret is énekelni. Jelentkezik egy kórusba, amit egy nyitott, modern módszerekkel dolgozó, nagy tudású, látszólag szigorú és fölényes tanár vezet. Ruby már az első órán, a meghallgatáson megfutamodik, amikor rá kerül sor, hogy énekeljen. Elfut egy tóhoz. Itt halljuk először igazán, hogy milyen szép valójában a hangja és milyen tehetséges.

Később visszamegy az iskolába. A kórus vezetője/tanára felfedezi tehetségét. A jövőről beszélgetnek. Rábeszéli, hogy a bostoni Berklee főiskolára, híres zenei intézménybe jelentkezen, és felajánlja, hogy felkészíti a felvételire. Ekkor zajlik le a film egyik legszebb jelenete. Rubytól megkérdezi a tanár, milyen érzés számára az éneklés. Nem tudja szavakba önteni, ezért süketnéma-jelekkel mutogatja el.

A legfontosabb kérdés, ami felmerülhet bennünk filmnézés közben: miért a siket embereknek kell alkalmazkodni a hallókhoz? Míg a halló ember meg tud tanulni jelelni, addig a siket ember nem tud a szó hagyományos értelmében megtanulni beszélni: a hallása nem állítható vissza. (Még egy kérdés merült fel bennem: hogyhogy nem tudnak szájról olvasni a film főhősei. Személyes tapasztalatom az, hogy a siket emberek tudnak szájról olvasni. Ezek szerint mégsem mindig. Vagy a jelenet, amikor az apa végül, már túl a film csúcsjelenetén, amikor Ruby és szerelme nagy sikert arat az iskolai koncerten, megkéri a lányát, hogy énekelje el csak neki a dalt – épp azt jelenti, hogy az apa igyekszik szájról olvasva megérteni a lényeget?)

A nagy összeütközés a film kétharmadánál jelentkezik. A tehetséges Ruby ugyanis szeretne elszakadni az egésztől, a maga útját járni és a családtól függetlenedni, ezért egyik reggel – szó nélkül – nem megy halászni. Épp egy felügyelő érkezik a hajójukra, s mivel nem volt velük Ruby, nem hallják meg a parti őrség jelzéseit! Elveszik a halaszati engedélyüket, megélhetésük egyetlen forrását, s csak egy feltétellel engedik újra őket vízre. Ez a feltétel, hogy mindig egy halló embernek is kell lennie a hajón, viszont a családnak nemigen van anyagi lehetősége arra, hogy erre valakit alkalmazzon. A lánynak fel kell adnia az álmait, vagyis saját karrierje és a családja boldogulása között kell választania.

A film a másik oldal, a siket család hibáit és önzőségét is bemutatja. Részben ők is a saját képükre szeretnék alakítani a világot, nem mindig akarnak alkalmazkodni, kilépni a maguk különbejáratú világából, és megpróbálni közeledni a közösséghez. Mivel a siketnéma jelbeszédet általában nem értik az emberek, megjegyzéseket tesznek a jelenlévő emberekről, a lányuk ambícióit nem sokra becsülik. Az anya elmondja, hogy lánya születésekor arra kérte Istent, hogy legyen süketnéma, s csalódást jelentett, amikor kiderült, hogy nem az.

A vicces jelenetek és a film humora a két világ (a siketek és a hallók) közötti feloldhatatlannak tűnő távolságból következik: az apa például a halászati cégnél tartott gyűlésen gátlástalanul káromkodik, mindenféle sértő megjegyzéssel illetheti beszédpartnereit, addig, amíg a lány el nem kezdi ezeket is szó szerint fordítani. Vagy, ami elképzelhetetlen a mindennapi életben: a szülők nemi betegségre utaló jelekkel (szerencsére kiderül, hogy csak gombás fertőzés) fordulnak orvoshoz, de ide is kénytelenek magukkal vinni Rubyt, mert nélküle nehezen tudnák elmondani panaszaikat az orvosnak. Amikor az a szex kéthetes szünetét írja elő a házaspárnak, a lányban felébred a kisördög és úgy fordítja szüleinek a tanácsot, hogy „soha többé nem szabad dugniuk, ennyi volt, és kész”, de rémült tekintetüket látva megsajnálja őket.

Bizonyos értelemben Ruby is átesik a ló túloldalára, el sem tudja például képzelni, hogy a barátnőjének tetszhet siket bátyja, s hogy járhatnak együtt, sőt, szerethetik egymást, s hogy a bátyjának is lehet saját élete és vágyai. Ugyancsak túlreagál dolgokat, például, amikor a fiú, akibe szerelmes, s aki partnere az énekduettben, elmeséli valakinek, hogy miképp világosította fel a szexuális védekezésről a süketnéma apa őket, de az visszaél a bizalmával, s továbbadja a kívülről humoros jelenetet – Ruby egy darabig nem akarja elfogadni, hogy más is tévedhet, s hogy nem minden akkor katasztrófa, mint azt ő maga gondolja.

A problémák akkor kezdenek megoldódni, illetve vesznek fordulatot a negatív történések, amikor a szereplők valamennyien megpróbálják megérteni a másikat, beleképzelni magukat a másik helyzetébe, és leszámolni előítéleteikkel. Kár, hogy a mindennapi életben ez csak ritkán történik így.

Nagyon megható jelenet, amikor a frusztrált lány minden félelmével és izgalmával a felvételi bizottság elé kerül, s a szülei, akik a koncertje alatt valójában unatkoztak és semleges dolgokról beszélgettek (épp úgy sértve a fellépő Rubyt, mintha hangosan társalogtak volna), most fellopakodnak az előadóterem páholyába, hogy a jelenlétükkel segítsék lányukat, majd az, amikor észreveszi, hogy ott vannak, a dalt párhuzamosan, jelbeszéddel is előadja.

A filmnek lélegzetelállító jelenetei vannak! Például percekig csönd! Megmutatja a belső perspektívát, hogy a siketek hogyan érzik magukat ebben a világban! Nagyon dermesztő.

A Campion-filmet továbbra is kedvelem, de már értem a CODÁ-t is.

 

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-04-21 20:00:00

 

Zámbó Illés (Zombor, 2001)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.