Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Boldogh Dezső: „Idegidő, terrortér”


Simon Adri: Komplemente
Parnasszus Könyvek – Új Vizeken, Budapest, 2010


Simon Adrit olvasni jó. Ha viszont nem tudnánk, hogy Adri kétségkívül egy igen jelentős nőköltő a hazai mezőnyben, sőt! – és pl. most vennénk először kezünkbe a Komplementét, lehet, hogy kicsit megijesztene a nyitóvers (A kezdettől a végelgyengületig) némely sora: „…önrendelkezik a nem-meta-ővel, / az önfelkelő- és önlemenővel; / hogy már nincsen is mit konnotálnia. / (Ontológia mint dezontománia.)…”  Nem azért, mert egyrészt kevéssé világos hogy miről is van szó, hanem mert látszólag még annyira nem-Adrisan bukdácsol itt a szöveg, hogy  a folytatást tekintve akár bizalmatlanok  is lehetnénk. Azonban:  „Simon Adri azon kevesek közé tartozik, akiknek költészete van” –írja Janox szerkesztő a hátsó borítón,. és beláthatjuk, hogy mégiscsak igazat szól.  A Komplemente verseit szemügyre véve, hamar kiderül, hogy az ilyen költészet magaslatán, az „értő olvasókon” kívül nyugodtan tehet egy sétát az is, aki csak kedvét lelve merítkezik ebben a sűrített levegővel teli szövegvilágban.
A kötet sok szempontból a 2006-ban kiadott Feat.-ra hajaz – ami Simon Adrinak egy, az akkoriban még társszerzőként közreműködő Janox-szal együtt elkövetett, ritka műfajú közös vállalkozása volt. (A négykezes könyv stiláris szempontból eltérő darabjai izgalmasan egészítették ki egymást, és csak a tördelés utalt arra, hogy a címtelen művek éppen kinek a munkái.) A Feat.-ból átvett, újraírt részletek, időnként teljes kompozíciók is beépültek a Komplemente versei közé, hat ciklusra osztva a különben meglehetősen egységes, és a rózsaszín borító ellenére is néha finoman, de az esetek többségében súlyosan  darkos hangulatot sugalló Adri-lírát. Párkapcsolat, nagyvárosi pszichózis, áttűnő képi öntörvényűségek, egy boszorkány-költőnő természetrajzi laboratóriuma – csupa palackzöld fekély és gyűrött vágy, szókimondóan, távolságtartások nélkül .Bizonyos pedig, hogy nem szeretne hatásokkal operálni, és néha mintha szégyellné is érzelmi kitakarózásait, azonban az igazi költészet elől nincs menekvés: „A kényszerré izzadt homályban / már nem tudom, hogy hová táncol / tőlünk a kásás nap a homályból, / a jégfehér ébredés lángol / a szálakká bomlott homályból.” (Kásásodik lágyan) Nem mintha az ilyen mantrázás ismeretlen volna az utóbbi évtizedek magyar irodalmában, és nagyjából sejthető, hogy a költőnő milyen vágányok illesztékein futtatja többségében metrikus, jambikus szövegeit – jól ügyelve a sorvégcsengésekre is, melyek inkább a belső terek szaggatott villanásai, mint pusztán játékos hangulati elemek, hisz „úgy jön rám a rím, mint a váltóláz” – miként maga állítja. Ez a vallomás is valamiféle jótékony elvarázsoltságot sugall – mesternő és az olvasó közös ráhangolódását a lírai feladatra, amely nélkül a megértés mágikus körein kívül maradnánk. A nyugtalan tájaira merülő elbeszélőt talán könnyebb így kísérőtársként követni, és ehhez a biztos formakészség, alkotója számára esetleg szerencsés adomány, az olvasót  pedig a befogadás folyamatában segítheti, noha feltételezhető, hogy még e készség tökéletes hiányában is intenzíven működő szövegeket kapnánk: „Puha napfoltokban szálkásodom” – „nem alszunk, pedig a készenlét / vonalkóddá véníti szánkat” –  „többé ne találhasson meg téged  / elliptikus pályára állt testem…”  Tele a kötet ilyen remek sűrítményekkel, ahol a „koponyákat meglékelő sírás” csontzenéje közben depressziós kórházi macskák és eldobott üres gyógyszeresdobozok vetülnek elénk, miközben a pillanatnyi idill lehetősége is megjelenik, pl. amikor a hősnő sasszézva viszi le a szemetet, vagy „ellengravitál” a hirtelen tavaszból. Adri feminin univerzumában egy hagyományos költészet, akár a szélesebb közönség számára is élményt jelentő irodalom tárul elénk a magabiztos megszólalás hangvételével, amelynek mélyén egyfajta hermetikus, sajátos stílusjegyeket felmutató szuggesztív lírát kapunk.
Számtalan telibe fókuszált pillanata van a Komplementének, jól kiegészülve az olykor lazább húrokra eresztett csevegésekkel, de a néha kicsit rendetlennek, vagy inkább odavetettnek tűnő képek összhatásaitól  mégsincs hiányérzetünk: „Itt a kifulladás napja. / Túlélni sem kell már, hiszen  //  régóta csak ők mutatják, / hogyan az alkonyat hatkor, / míg a foszló est-pufajkát  / fejtegetik le a napról.” (Oldalbordal)  Az egész versből nem derül ki hogy kik azok az „ők”, és miért tesznek ilyeneket, miközben erősen billeg a „hogyan az alkonyat hatkor” – azonban itt kezdődnek Simon Adri költészetének titkai is, ahol nincs szükség magyarázatokra, a mozaikdarabok egyszercsak hirtelen a helyükre kerülnek. Valahol „a nyúlon túli szent roncsautóföldeken” és a tudattalanba tett nem problémamentes utazásokon keresztül, ahonnan végül mégis külön „páholyból nézhetjük a fehér éjszakákat”. Sámánok, egykori elődök is társakként szegődnek mellénk, köztük maga J.A. – Komplementés áthangolásokkal: „Arasszal mérni a Föld tengelyét, /  forró ólmot önteni a tűzbe, / s ha a napot kétszer megkerülte, / egy lány arcát halkan tépni szét.”  (Házam lángra gyullad)
Adri könnyű kézzel és világhiányos közérzettel szórja macskarajzait, albérleti élethelyzetekből univerzális ösztön-háborúkra eszmél, megküzd az „idegidő, terrortér” gyógyszeres démonaival – és közben helyenként valóban nagy és jelentős költészetet művel. Bár önpusztító kémiát folytat az elemekkel, és a „földre hullt testetlen igézet” nála „savas agóniába öltözik” – de képes a varázslásra, mint kevesen. „Zavaros magzatvíz csorran, / hallom, az égből, a város felett, / örökös őszünk hát megszületett. / elbújik a hó a homokban / vagy keresztülmetéli majd a világ, / míg nyeled tisztán a tequilát, / lomha és semmi nyakszirtedet.” (Házam lángra gyullad) Persze, hogy  kicsit sok a depresszió, a dark, a halálvágy, dehát ez egy ilyen műfaj. Ettől függetlenül Simon Adrit olvasni jó, és ez bizonyos.











  
  

Megjelent: 2014-05-24 15:48:07

 

Boldogh Dezső (Budapest, 1967) költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.