Keresés a honlapon:

Debreczeny György: elhervadnak a versek is – kollázsok Thomas Bernhard verseiből

 

 

 

 

 Debreczeny György

elhervadnak a versek is

(kollázsok Thomas Bernhard verseiből)

 

Kép forrása: nautonline.hu

Thomas Bernhard írói tevékenysége kezdetén verseket, rövid színdarabokat, prózavázlatokat készített. Későbbi prózai és drámai műveinek felhasználásával (melyekről Bombitz Attila állapítja meg, hogy „Bernhard példát statuál, s e példa az elmúlt évtizedekben is az egyik legnagyobb irodalmi hatással ért föl – magyar nyelven is”), készült Debreczeny György ezen a szép napon címmel, 2019-ben az AJ Téka Kiadó gondozásában megjelent Thomas Bernhard-breviáriuma, Syporca Whandal illusztrációival.

Bár Bernhard hamar felhagyott a versírással, versei mégis egy egész más világot tárnak elénk. Ezek a versek (A Hold karja alatt címmel a Napkút kiadásában megjelent kötetet Erdélyi Z. János fordította) szolgáltak az elrugaszkodás alapjául a mostani elhervadnak a versek is című újabb Thomas Bernhard-kollázskötethez.

Erre a kötetre is érvényes Adamik Tamás korábbi megállapítása: „Irigylem Debreczeny Györgyöt, hogy ennyire bensőséges kapcsolatot tudott teremteni egy pályatárssal, aki hűvös távolságtartásáról volt híres (és akiről annak idején csak kevesen tudták, hogy súlyos nyavalyák gyötrik, és szinte állandóan küzd az életéért). Irigylem, egyúttal örülök, hogy ilyen párbeszédek egyáltalán létrejöhetnek még. Ha így olvasom ezeket a szövegeket, a bennük megnyilatkozó sok-sok irónia és keserűség ellenére mégis derű tölt el.”

Ráadásul olykor a maguk módján még líraiak is ezek a versek:

anyám megízleli a reggel illatát
anyám reggelit készít
a reggeleknek
megy fekete kabátban az utcán

nem tol taligán malomkereket
sörvedelő szentek
és gyilkos őrültek között
anyám kimegy a temetőbe

(anyám)

vagy:

és nem marad más
csak egy fehér virág
szólnom hozzá mily nehezemre esik
közeleg november mindenütt

(november közeleg)

de:

fúj a szél a felettes én
alantasával helyet cserél

(versek elhagyatott falakon)

 

Debreczeny György évtizedek óta jelen van a magyar költészetben, jelenlétével – írásaival mindig nagy feltűnést keltve és vitát váltva ki, mert különbözik mindattól, ami ma a magyar költészetben elfogadott vagy éppen kanonizált. A legélesebb vitát éppen azok a vonásai váltják ki, amik a legegyénibbek és a legértékesebbek. Ezek a jellegzetességek a szójátékok; a gondolatalakzatok közül a permutációs alakzatok; gazdag játéklehetőségként él az idézetekkel és intarziákkal, ami nem azonosak az intertextualitás gyakoribb formáival: sajátosan használja az átvett „vendégszövegeket”: - új költeményeket alkot belőlük, gyakran a költemények egésze egymáshoz idomított vendégszöveg. Humora mindezen lehetőségein belül állandóan jelen van: a „komolyan is gondolom meg nem is” attitűdje érzik mögöttük.
De ha csak ennyiben állna költészete – azaz a külsőségekből, formai újításokból – még nem volna az a költészet, ami beemeli őt a magyar líra felsőbb régióiba. Ezekkel a formajátékokkal ugyanis életünk fonákságait, társadalmunk betegségeit, a politika gyilkos farkasvigyorát kívánja adekvát módon megjeleníteni. A szociális érzékenység nála nem divatos gúnya, hanem a saját tapasztalatból is fakadó fájdalom, a saját életében megélt keserűségek.
Témái a legaktuálisabb problémáink felőli elmélkedések, olykor groteszkjavaslatok a megoldásaikra. Gazdag gondolati tartalmú, a nemzetközi irodalomban gondolkodást magasminőségben felmutató kötetét kiadásra melegen ajánlom.

 

Szepes Erika
az irodalomtudományok kandidátusa
egyetemi tanár

 

Olvass bele itt >>>

 

Debreczeny György: elhervadnak a versek is

Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024

ISBN: 978-615-6801-05-0

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-02-20 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.