VideóKürti László videója Keresés a honlapon: |
Várnagy Márta: Léda hazatért — Interjú Tatár Rózsával
Léda hazatért Interjú Tatár Rózsával
Tatár Rózsa író, újságíró, Art Arany Díjas novellista, kétszeres Cédrus Nívódíjas drámaíró, pályája elején KSZDSZ nívódíjas újságíró. Nagy sikert aratott Ady és Adél, „lázálmok” az életünkből című monodrámája.
Várnagy Márta: Hogyan kezdődött Léda útja? T. R.: Először megírtam a drámát. Ady és Adél, „lázálmok” az életünkből címet kapta. Ady és Léda kapcsolata, a „héjanász” valóban olyan volt, mint egy lázálom. V.M.: Mi volt az indítékod a téma megírására? T.R.: Régóta és végtelenül irritált, az Elbocsátó… csúf üzenet. Tudom, a pontos címe nem ez, de képtelen vagyok úgy kimondani. Igazságtalannak, lealázónak éreztem a verset. Ady sokat köszönhetett Brüll Adélnak. Így még nem aláztak meg nőt, ahogy Ady ország-világ előtt megalázta Adélt. Igazságot akartam szolgáltatni neki. V.M.: Ez sikerült is. Mégis mi a dráma valóság alapja? T.R.: Két évig kutattam a témát, minden róluk szóló, vagy csak Adyval kapcsolatos könyvet elolvastam, versértelmezéseket, levelezésüket is. Ezen túlmenően egyes verseket szavanként, mondatonként értelmeztem, és ez sokat segített Ady érzelmi és tudati világának feltárásában. A drámába több helyen eredeti levélrészleteket építettem be. A kép összeállt, és a verssor összedőlt! Hogy melyik? „Általam vagy, mert meg én láttalak, és régen nem vagy, mert már régen nem látlak…” Aki elolvassa a drámát, vagy megnézi színházban, méltán teszi fel a kétkedő vagy provokatív kérdést: akkor most ki van ki által? V.M.: Ne szaladjunk ennyire előre. Megszületett a dráma. Hogyan folytatódott a története? T.R.: A Napút irodalmi folyóirat pályázatán Cédrus Nívódíjjal jutalmazták. Ugyanebben az évben 2022 novemberében Budapesten, az RS9 Színházban volt az ősbemutató. Ebben a 35 éve alapított stúdiószínházban két évadon át játszották, és csak azért vették le műsorról, mert a színésznő, aki a monodrámát játszotta, babát várt. Kadlót Zsófi játszotta Lédát. A darabot Lábán Katalin rendezte, aki a monodrámába beleálmodta néma szereplőnek a férjet, Kolesszár Bazil Péter alakította. A rendező ráadásnak még bele tett néhány Ady verset is. Akkor a monodráma kissé át lett alakítva. Ilyenkor szembesül a drámaíró azzal, hogy a színpadra állított mű mennyiben tud különbözni a papírra vetett drámától. Ez tanulmány szintű. V.M.: Úgy tudom, nemcsak ez a színház játssza, játszotta a darabot. T.R.: Igen, és ennek igazán érdekes története van. Térjünk vissza a Napúthoz. A közlésre érdemes műveket, amelyekből azután kiválasztották a díjazottakat, megjelentették teljes terjedelmükben az online folyóiratban. Ugyanakkor az RS9 előadásainak reklámjai is forogtak a világhálón. És most következik az általam talán némi túlzással „hollywoodi fordulatnak” nevezett esemény. Marosvásárhelyről, a Spectrum Színházból kerestek telefonon, hogy elő akarják adni a Léda monodrámám. Nem küldtem Marosvásárhelyre a színdarabom, hogyan találtak rá? Az interneten fedezte fel Farkas Ibolya Poór Lili díjas színésznő, aki a 84. születésnapját ezzel a darabbal szerette volna megünnepelni. És Marosvásárhelyen megtörtént a csoda! Ott voltam a premieren, és láthattam a darabomat az én változatomban. Farkas Ibolya az általam megálmodott hangon szólalt meg, ugyanolyan gesztusokkal, ahogyan Lédát láttam írás közben. Azt hiszem, ilyen élményben nagyon ritkán részesül szerző! Ez a legnagyobb ajándék, amit kaphattam. Ezt még tetézte Farkas Ibolya, az erdélyi magyar színjátszás nagyasszonya, megszámlálhatatlan díjak birtokosa azzal, hogy megköszönte nekem, hogy megírtam a darabot. Ez bizony megható pillanat volt! V.M.: A dráma, vagy Léda útja itt nem ért véget, ha jól tudom. T.R.: Nem bizony, mert a Spectrum előadását, amit Török Viktória rendezett, három fesztiválra is meghívták. Az első a tatabányai MostFeszt volt, ahol Farkas Ibolya szűnni nem akaró tapsot kapott, azután következett a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja, de a csúcspontnak Farkas Ibolya, és én is, a nagyváradi előadást tartjuk, amikor is Léda hazatért! V.M.: Ez mit jelent pontosabban? T.R.: Nagyváradon Léda szülőházából kulturális központ lett. Ennek az avatási ünnepségére hívták meg az előadást! Léda a színdarabbal visszakapta emberi és asszonyi méltóságát, a Léda-házi előadással pedig visszajutott a szülőházába, ahol férjhezmeneteléig élt, és ahová Ady azon az estén, amikor találkoztak a kávéházban, hazakísérte. Tehát Léda hazatért! Abba a házba, ahol született, és ahol zongorázni és több nyelven beszélni tanult, műveltséget, tudást szívott magába, ahol individuummá nőtte ki magát, mire Ady megismerhette. V.M.: Más színdarabok is születtek a tolladból? T.R.: Nem is egy. A Léda előtt a „Családba zárva”, a családon belüli erőszakról, az „Amnézia” hogy úgy mondjam, olyan „Agatakrisztis” krimi, de nem másolat, a „Hajnalka” lélektani dráma, nagy családi titokról szól, ami mégis kiderül a szülők halála után, és teljesen felforgatja az utódok életét, összeomlik a múltjuk. És a halott szülők már nem tudják megmagyarázni az indítékaikat. Erre mondta a fiam, hogy anya, ez mint a Godot-ra várva. Valóban, Hajnalka az, aki soha nem jelenik meg. A Hajnalkát is Cédrus Nívódíjjal jutalmazták. Léda után pedig született egy vidámabb, de mégis mély tartalommal, de ugyancsak titkot rejtő „Színészházi capriccio”, optimista végkifejlettel. Most pedig dolgozom egy szép, hosszú életet élt, okos, bölcs, művelt asszonyról szóló drámán, aki író, újságíró volt, és aki szerelme, múzsája és menyasszonya volt az egyik koszorús költőnknek. De erről most többet nem szeretnék mondani. V.M.: Ez az interjú itt véget is ér, hiszen a zárómondatok elhangzottak. Léda hazatért.
Megjelent: 2026-01-14 20:00:00
|
