Videó

A Fefe Szabó csatorna videója




Keresés a honlapon:


„Öndefinícióm szerint: szobrász vagyok, aki fest. Vagy éppen nem fest... aki tanít, vagy már rég nem…” – interjú Böszörményi István szobrászművésszel

 

 

 

 

 

 

Öndefinícióm szerint: szobrász vagyok, aki fest. Vagy éppen nem fest... aki tanít, vagy már rég nem…”

 

Böszörményi István szobrászművész festményeit PROBLÉMÁS KÉPEK címmel idén tavasszal láthattuk a pécsi Nick Galériában. Ezen a nyáron nagyvizitben jártunk nála. Munkáiról, alkotói kísérleteiről, közéletről, jövőbeli terveiről Hódi Hajnalka kérdezte a művészt. 

 

Pályádon szobrászként indultál, azóta a festészet is megjelent a művészetedben. Mesélj ennek a folyamatnak az indulásáról!

Öndefinícióm szerint: szobrász vagyok, aki fest. Vagy éppen nem fest... aki tanít, vagy már rég nem… A sztori a következő: 2007 tavaszán, felkeresett Mátis Rita festőművész, hogy nézzek ki a Zsolnay Gyárba, mert ott valami nagyszerű dologba kezdtek. Akkortájt hanyagoltam a szobrászatot, életnagyságú aktokat rajzoltam tűceruzával. Ellátogattunk a Zsolnayba, ahol már javában zajlott Keserü Ilona, Színerő-Léptékváltás kurzusa. Hatalmas belső terek, óriási vásznak, tobzódó színek. Régi ismerősök a MES-ből, (PTE MK Képzőművészeti Mesteriskola) és a doktori képzésből. Azonnal eldöntöttem, ha lesz még egyszer ilyen alkalom, azon ott kell lennem. Felhívtam Keserü Ilonát, aki szeretettel várt. Fél éven belül már én is ott festettem a következő Színerőn.

Hogyan döntöd el, hogy mely témák jelennek meg a festészetedben, s melyeket dolgozol fel inkább szobrászati eszközökkel?

A szobrokat általában szobrászati eszközökkel, a képeket meg ecsettel. Azt hiszem, a téma választ engem. Illetve vannak világok, amelyekbe beleástam magam. A kőszobrászatban egy-két organikus téma mellett a geometria. Utóbbiból persze tetemes mennyiségű rajz is készült. A festmények pasztellek és nagy rajzok kivétel nélkül figurálisak, alapvetően suicid témákkal. A téma miatt fordultam a festészet felé, mivel szobrászatban nehezen megvalósítható program. De készültek ilyen szobrok is, igaz, nem sok.

A plasztikán belül poliéder-kutatásokba is belefogtál. Ebben a folyamatban tudományos vagy esztétikai megfontolások vezettek?

Az esztétikai megfontolások a képzőművészeten belül sem érdekelnek, a geometriában végképp nem lehet kiindulási alap. Meghatározó jelentőségűnek érzem Szilassi Lajos matematikussal kialakult kapcsolatomat. 2007-ben azért mentem el egy geometriai konferenciára, hogy megismerkedjek vele, de végül is ő szólított meg engem. Ebben az időben találtam rá a síklapokból épített Klein-palackok témakörére. A síklapok számát próbáltam minimalizálni. E világban elkalandozva éreztem, hogy olyan területre tévedtem, ahol előttem még senki sem járt. (Legalábbis, nem tudtam korábbi adatokról.) Átélhettem a felfedezők kalandjait. Mindezt a szobámba zárva, milliméterpapír vagy a monitor fölé hajolva, olyan tárgyakat kreálni, melyek kőből megvalósíthatatlanok. Mert a Klein-palacknak nincs térfogata.

 

A mai napig részt veszel közép-és dél-amerikai, valamint ázsiai szobrász szimpóziumokon. Mennyiben más külföldi művészbarátaiddal dolgozni, mint idehaza?

Magyarországon már jó ideje nincs nemzetközi kőszobrász szimpózium, ezért nincs összehasonlítási alap. Hazámban jelenleg nem tudnám elkészíteni életművem meghatározó monumentális műveit, amelyek immár Dél-Koreában, Japánban, El Salvadorban, Ecuadorban, illetve Colombiában állnak. Tartok tőle, hogy ez a jövőben is így lesz. Felemelő érzés azt tapasztalni, hogy a „helyemen kezelnek”, amitől itthon már rég elszoktam. És mélységesen elszomorító, hogy nem tudom viszonozni barátaim meghívását. Mert nincs hová… és, ha volna is, ki vagyok én itthon?

 

Eddigi pályafutásod során kiket tartottál mestereidnek?

Senkit nem kell mesternek tartanom, mert nekem volt Mesterem. Bencsik István szobrászművésszel szinte folyamatos kapcsolatban éltünk, több mint 30 éven át. Mesterem volt a graduális képzésben, éveken át dolgoztam a szobrászműhelyében, majd a posztgraduális és doktori képzés után a tanításba is bevont maga mellé. A hosszú, különböző intenzitású kapcsolat során új meg új oldaláról ismertem meg, egészen az utolsó időkig.

 

A híres Descartes-i gondolatot kicsit átírva kapunk egy ars poétikát, melyet mintha egyenesen rád szabtak volna: FELHÁBORODOM, TEHÁT VAGYOK. Melyek azok a társadalmi jelenségek, melyek mindig is bántották az igazságérzetedet?

A hatalmi arrogancia… az egyetemi autonómia felszámolása… a CEU elüldözése… a Magyar Tudományos Akadémia megalázó kifosztása… a poszt-Vajna filmfinanszírozás… az SzFE kinyírása… a felsőoktatás zsebretétele… a kancellárok, az egyetemi kuratóriumok, a vármegyék és főispánok… a Horthy-büsztök, már a Parlamentben is… a pofánkba tolt óriásplakátok… a személyre szabott törvényhozás… az éjszaka benyújtott törvényjavaslatok… a permanens vészhelyzeti kormányzás… a járvány farvizén erdoganizált ország… a közérdekű adatok titkosítása… a szankciószabotőr agresszorcsicska külügy… a mérgező propaganda… a bosszútörvény… a tanárok vezénylése… a lefóliázott könyvek… Térjünk vissza Descartes-hoz, és gondolkodjunk végre!

 

Van kedvenc saját munkád?

Van. A villányi szobrom, melyben több újdonság van, mint azóta. Pedig már közel 30 éves... A legelső Alexandrás festményem, melyet azóta sem tudtam fölülmúlni… A nyolc síklapra redukált Klein palackom. Ennyire tudtam minimalizálni. S bár nem tudtam bizonyítani, hogy ez a minimum, vagy cáfolni, hogy kevesebből megoldható, sajnálatomra mástól sem láttam ilyet. Három műfaj, három mű.

 

Ki az a kortárs alkotóművész, aki a legközelebb áll hozzád?

Vannak, akikért rajongok, és boldog vagyok, hogy személyesen összehozott velük a sors: Orosz István, Hajdu Szabolcs… becsüljük meg őket… Munkakapcsolatban alig vagyok valakivel, és a kérdés jelen idejű.

Milyen terveid vannak a közeljövőben?

A következő szimpózium… Láttam a köveket. Hatalmas bazaltok. És bevallom: semmi ötletem sincs.

 

Mire vagy a legbüszkébb életedben?

Nem tudom. Ideje volna valami jót tenni.



 

  
  

Megjelent: 2023-08-22 20:00:00

 

Hódi Hajnalka (Pécs, 1974)

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Galéria és az Önarckép tájjal rovat vezetője.

 

Böszörményi István (Szentes, 1964) szobrászművész

Fotó: Zsombor Pál

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.