Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Halványkék szintagma-lánc – A tények és a hit

 

 

 

 

Halványkék szintagma-lánc

A tények és a hit

 

            Mit gondoljak arról, ami történik? Ki tudná megmondani, vajon valóság-e egyáltalán, amit beszélnek?   S van-e alapja annak, amit mondanak? Amit felépítettek verbálisan és jól megkentek a fantázia textúrájával, az most illatot áraszt a hírek között. Mintha a képzelet felületén csúszkálna az elme, lágyan kenik a feltételezéseket, hogy folyjon. S esetleg, aki rám gondol, amikor épp elmélkedem a dologról, érzi, hogy kibújok a tudatából és lefekszem a szabadság abszolút ágyába aludni. A helyemre heveredem le. És kizárok a fejemből minden más teret. Csinálok egy kuckót az égből lehulló szöveghelyekből, ami szigetelni tudja a partikuláris hangokat. Isten Országa nem beszédben áll, hanem erőben. Mind az élet és mind a halál a nyelv hatalmában van. A hit pont a nem látható dolgok valósága és a reménylett megvalósulások világa.

            Hogy minden, ami létezik a Szó (ama Hang) által lett, negyven éves korom óta hiszem. Ezért tartom nagyra a Legfelső Beszédet. Inkább olvasom ma is, mint az újságok szalagcímeit. Mintha szellemi zuhanyt vennénk. Amikor az igében megmártózik az elme. Hogy a sáros fertőt elfelejtse.

            A minap átnéztem az eddigi életemet. Háromszor húsz év telt el eddig. Az első húsz év Debrecen. A Nagytemplommal szemben laktunk. Kálvin tér 5. Első emelet. Minden hajnalban négy óra harminckor az egyes villamos hangjára ébredtem. Csikorgott a sín. Az áramszedők szikráztak. Alattunk a tejcsarnok, a szőrmeüzlet. Szemben a Nyilas Misi-féle Füvészkert, ahová rollerezni jártunk a bátyámmal. Majd el-ellátogattunk a Szappanos utca huszonháromba, a baptista imaházba is vasárnaponként. Pénteken imaóra volt. Oda akkor mentem gimnazistaként, hogyha nem akartam felelni másnap. Kértem az Urat, védjen meg a kudarctól. Mindig megtette. Csak később már nem volt módom elmenni imádkozni. Így nem úsztam meg a számonkérést.

            A második húsz év Szarvas és Békéscsaba. Ifjú házasként katonaság. (Orosháza és Szentes) Másfél év delírium. Nem extázis. A fogdából szerelek le. A feleségem dühös. Még később mentem haza, mint lehetett volna. Majd a tanítás. Mezőtúron egy szép év. Utána Szarvason egy nagyon okos első osztály. Írni. olvasni tanítottam húsz emberkét. Jó volt.

            Majd két kreatív gyermek születik. A negyedikről első emeletre költözünk Szarvason. A városi tanácsnál dolgozom két évig. Közművelődés. Kiállítások. Hangversenyek. Költői estek Kukorellyvel, Parti Naggyal, Bélányi Györggyel.

            A második húsz év második fele a Tevan Kiadó. Könyvek, Bárka-alapítás. Csavargás. Határ Győző, Somlyó György és Lakatos István barátsága. Minden héten 1 egész nap Budapesten. A Hét évszázad magyar költői című antológia (1996) szerkesztése Németh G. Bélával, Szántó Tiborral, Kovács Sándor Ivánnal. Bibliapapíron egy hatalmas „darab” mű. Papírtömeg. De a rendszerváltozás utáni első antológia. (Sok költő megneheztel ránk. Nem tudunk jogdíjat, honoráriumot adni. Ráadásul tankönyvi segédkönyvvé avanzsál a kötet.)

            Majd a Tevan privatizációja. Egy csabai nyomda vesz át bennünket, de nem bírja el a mellékhajót. Elsüllyed a tradíció.  Majd önkormányzati újságok, kisvárosi lapok következnek. Az ügynökmúlt bevallása. Szünet.

            A megtérés a Hit Gyüliben óriási felvirágzás kezdete. Újjászületés. Alkotókedv. Termékeny harmadik 20 év. A Biblia kitúrja a központi polcról a „nagy” költőket. Bocs. De mégis visszatérek a líra íróasztalához, a kereszt után persze átalakítom az ars poeticát.

            Ezek után a negyedik húsz évet a harmadikhoz hasonlóan képzelem el. Kék szintagmalánc. Jó szív. A híreket szűröm.

           

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-01-16 17:00:14

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.