VideóA KMI Szerzőbár videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: A hang illata – Noé és az oltár
A hang illata Noé és az oltár A szépség és a kellemes illatok egy tőről fakadnak. Sőt a szabadság is egy illat. Az esztétikai érzék is. A zenemű minden hangja, akkordja felidéz egy-egy illatot, ízt. Képeket, emlékeket hoz be a tudatba. Mintha virágok nyílnának egy káprázatos mezőn, amikor Chopin vagy Vivaldi harmóniái megszólalnak. De ugyanígy a szavaknak is van színük és szaguk. Mintha testek lennének a kifejezések. Van kiterjedésük, anyaguk. Textúrájuk. A mondatok, versek hangulatokat teremtenek. Képesek a szavak vágni, szúrni, mintha fegyverek lennének. De ugyanakkor meg tudunk fürödni bennük, le tudunk mosakodni általuk lelkileg-szellemileg, ha kiáradásuk egy tiszta szájból származik. A Bibliában is van példa erre. A tisztelet és az Isten méltánylása, dicsérete mindig jó illatot áraszt. S ez a beszéd, a hangszerelt hódolat-imádat, magával ragadja és vonzza az atmoszféra pozitív erőit. „Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron. Amikor az Úr megérezte a jó illatot, így szólt magában: „Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élőlényt, ahogy megtettem. Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.” (1. Mózes 8. 19-22) Az oltár az égőáldozat helye volt. Faragatlan kövekből kellett építeni, olyan szikladarabokból, amiket nem érinthetett véső. Mert a vas az erőszak és a pusztítás (a halál és a háború) jelképe volt és nem emelkedhetett az oltár fölé, ami az életet adás szimbóluma volt. Először egy hibátlan bárányt vagy kost kellett kiválasztani. A pap (ebben az esetben Noé) rátette a kezét az állat fejére és ráolvasta a bűnöket (gyónás) a bűnbakra. A transzferencia szellemi törvénye szerint a megvallott bűnök átvándoroltak az áldozati állatra, így vált helyettesítő áldozattá. Azután le kellett vágni és a vérét az oltár tövébe önteni. Mert a bűnök büntetése így a bűnbakra szállt át. Neki kellett meghalni a bűnt elkövető helyett. (A bűn zsoldja a halál.) Isten elfogadta ezt az áldozati fajtát, később Jézus Krisztus is ekként vált bűnbakká, a mi vétkeinket helyezte rá az Atya. S ennek az áldozati szertartásnak bizony volt illata. Ahogy égett az oltáron a vér, a kos és a bárány húsa, azt érezni lehetett szinte az egész városban, amikor egyszerre több oltáron is végezték a rítust. De Noé egyedüli áldozata is hasonló módon, felkerült a Mennybe, azáltal, hogy igaz és őszinte szívből végeztetett. Így keletkezett a jó illat, amit méltányolt a Mennyei Atya. Ezek után jött a szövetségkötés a vízözön utáni emberiség képviselőivel. A szivárvány megjelent az égen. Ami azt jelentette, hogy új korszak kezdődött el. „Vegyenek le egy marokkal az ételáldozat finomlisztjéből és olajából az ételáldozaton levő összes tömjénnel együtt, és füstölögtessék el az oltáron ezt a részt, mint emlékeztető áldozatot: kedves illat ez az Úrnak.” Írja a 3. Mózes 6. 8. Másutt: „Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is.” (Példabeszédek 27. 9.) Tehát az illatból következtetések vonhatók le. Szellemi jelentősége van. Az ékes, minőségi dolgok, beszédek, az embereket fölemelő, segítő cselekedetek, mind vonzó „aromát” árasztanak. A bűnöknek, a vétkeknek, a hazugságnak és a gyűlöletnek szaga van. Ha egy remek verset elolvasunk, máris érezzük a szoba vagy a könyvtár levegőjében az erjedést. Az érést. A virágba borult értelem csészeleveleinek páráit, nedűit. S ebből lesz a méz. Csak legyen, aki rezonáljon az illatokra. Érzéketlen lelkeknek kevés esélyük van az élvezetre. De az érzékelést is lehet fejleszteni, finomítani. „Aki az igazságosságot és a kegyelmet követi, életet, igazságot és dicsőséget talál.” (Példabeszédek 21. 21.) A könyörület kedves Isten előtt. Sikert ad érte cserébe. (A siker is egyfajta illat, parfüm.) Jó ilyen emberekkel beszélgetni. Közben átjön ránk az érzés, ami a másikban megbújt és vonzóvá tette. (Folyt. Köv.)
Megjelent: 2017-12-10 17:00:08
|
