Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: A Mennyei Atya és Jézus: valóság

 

 

A Mennyei Atya és Jézus: valóság

Prédikátumok

 

Mi csak az emberi nyelvben tudjuk Istent elgondolni.¹ Pedig Ő a nyelven kívül van. Ő az abszolút Vagyok. Minden elképzelésünk antropomorf. S nyilvánvaló, hogy Ő ennél több. Mert nem a Lét által létezik, hanem a létezéstől (el)különböző létezési szférában (van jelen). De helyesen tesszük, ha megkíséreljük a mi esendő és esetleges szókészletünkkel mégiscsak megközelíteni s a megfelelő tisztelettel, alázattal magunkhoz édesgetni.  Egyébként az Ige kijelenti a Bibliában Őt, tiltva bármilyen összehasonlítást. Mert a hasonlat és a példázat az már eszköz arra, hogy hatalmat (uralmat) vegyünk valami fölött, amit magával az összehasonlítással „összefogdosunk” és beszennyezünk, (hozzáérünk az elménkkel) magyarán: tisztátalanná tesszük. Isten nem tűri, hogy hatalmat vegyenek fölötte, vagy bármi módon ezt megkísérelje bárki. (Úgysem sikerülne.) Az Ézsaiás könyvében ír erről a Beszéd. „Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? Szól a Szent. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremtette ezeket? Ő, aki kihozza seregüket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjuk sincsen.” (És. 40. 25.)

Az Újszövetségben Jézus mégis választ ad Filep kérdésére. „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?” (János 14. 9.)

„Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van, az látta az Atyát.” (János 6. 46.) Mondja a Messiás korábban. S a mondat magában hordja az értelmezést. Egyedül Jézus Krisztus van, közvetlenül Istentől. Tőle született. Így Ő ismeri egyedül az emberi nem képviselői közül, valóságosan és ténylegesen a Mennyei Atyát.

Az ószövetség idején meg volt tiltva, hogy emberhez kötődő fogalmakkal, képekkel jellemezzék Jah tulajdonságait. (Ábrázolni tilos volt.) Olyanokat lehetett csak hallani Róla, hogy Örökkévaló, Mindenható. Tehát szellemi, testetlen fogalmak jellemezték a leginkább. Mégis Isten Beszédét is személyként emlegette a hagyomány. Az ószövetségi Mémrá (héberül) az Írás megszemélyesítőjeként ivódott be a korabeli emlékezetbe. Ehhez a tradícióhoz kötötte Jézus is a kijelentést, mely szerint Ő a testté lett Ige. (Ez akkoriban kiverte a biztosítékot a farizeusoknál.) De igaz lett. Megvalósult az Írás. A prófécia. Megelevenedett az Isten jelenléte Jézusban. Lejött a Földre az Ige. És közöttünk lakott. (Egy darabig.) Majd engesztelés gyanánt meghalt helyettünk, hogy mi, akiknek a bűnét magára vette, élni tudjunk.

Engem az izgatott a megtérésem idején, hogy miként lehet kapcsolatba lépni mégiscsak, Istennel, Jézussal? Hogy személyesen megkérdezhessem őket néhány dologról. S évek teltek el, amíg megértettem, hogy az Igén keresztül már Náluk vagyok.

¹Heller Ágnes: Költészet és gondolkodás. Múlt és Jövő Kiadó. Bp. 1998. 238. o.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-09-17 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.