Keresés a honlapon:

Mórotz Krisztina: Kedvenc filmekről 1. (Sörgyári Capriccio)

 

 

Kedvenc filmekről

 

1.

Kedvenc filmem a Sörgyári Capriccio, Bohumil Hrabal regényéből Jiři Menezel és a szerző írta a forgatókönyvet, és Menzel rendezte. Három főszereplős film, Mariska, akit Hrabal az édesanyjáról mintázott meg, másik Francin a férje, harmadik Pepin,  a félnótás sógor.

Mi az, ami a filmben megkapott? Falun élek, rengeteg a "Mariska", akik nem rettennek meg egy disznóöléstől, sőt egy korsó sör is lecsúszik néhanap, azonkívül sok a biciklis fiatalasszony is, akik észrevétlenül irányítják a férjüket. a sok málé teddide-teddoda " Francinokat", akik olyanok, mint a filmben a férj, savó folyik az ereikben. Az én kis falucskámban túl sok Pepin él, akik figyelnek mindenre, pletykálkodnak, kiszínezik a dolgokat, és akik elég lusták a melóhoz. A mosómedvés jelenet mindennapos nálunk, vagy Marzsenka, akinek az ura felakasztotta a szögre a kalapját, máris teherbe esett. A falucskámban minden férfi szerelmes valamelyik Mariskába, és bizony ebből krucifix világok születnek!

A Sörgyári capriccioval  egyik sem veszi fel a versenyt, amikor először írtam a filmről szinte az elejétól a végéig elmeséltem mindent. Azonosulni tudok a szereplőkkel, felismerem Pepint, de azért sem hagyok ki legalább egy történetet a filmből. Amolyan kedvcsinálót.

"Aztán a Metud bácsi kezd olyan fura dógokat művelni, azt olvasta az újságban, hogy: „Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!” , hát Metud bácsinak nem vót gyereke, írt arra a hirdetésre, és egy hét múlva megjött a ládában a mosómedve. Mint egy gyerek, mindenkivel barátkozott, csak hát amit meglátott, mindent megmosott. Egyszer úgy megmosta a Metud bácsinak a vekkerit, hogy azt már senki nem igazítja helyre. Eccer, amikor Metud bácsi szétszedte a biciklijét, ─ sógorasszony ez a bukta szörnyűjó, ─ a mosómedve elhordta kimosni a patakba, jöttek a szomszédok sorban, és mondták: „Metud bácsi, nincs szüksége ilyesmire? A patakban találtuk!…”. De a legrosszabb avvót, hogy a medve este hegyezte a fülit, és ha a Metud bácsi megcsókóta a nénit, a mackó rájukugrott, és ő is akart. Aztán a Metud bácsinak az erdőben kellett randevúzni, mint legénykorában, de még ott is folyton hátrafordútak, nem áll-e mögöttük a mackó. Szóval nem unatkoztak. Ja, és ez a medve csak az almáriumra járt a dógára, bűzlött is tőle.”

A könyvről: „Ez az írás krónika; anyámról, apámról és egy félsüket nagybácsiról  szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le az  írógép billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki nem fogja a kezemet, s én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert egyedül én adhatok hírt immár arról a sörgyárról, arról a kisvárosról, ahol megállt az idő.” Bizony ebben a békebeli faluban megállt az idő. A fodrász, aki azúrkék szalagot köt Mariska hajába, és úgy viszi Mariska után, mint egy fátyolt. A kémény, ahonnan lenézve minden olyan szépnek tűnik, és megáll az idő akkor is, amikor Mariska kiüti magát a sörrel, és a virágok között alussza ki bódulatát. De Jíři Menzel gondoskodik róla, hogy ezt a békebeli hangulatot oldja. A világ természete az állandó változás, melynek első jele, amikor az igazgató szép felesége levágatja dús, hosszú, aranyszőke hajfürtjeit. A sörgyár fiatal gondnoka, Francin rádiót vesz, s ez a nagyszerű találmány végképp bebizonyítja az embereknek: eljött a "lerövidítések" korszaka, minden közelebb került, csökkennek a távolságok. A cég gépkocsit vásárol a lovak helyett, Pepin pedig lefűrészeli az asztal lábait. Új világ kezdődött, új világ köszöntött be, akárcsak az én falumban. S tán ez a magyarázata erős kötödésemnek ehhez a filmhez, pedig más a kor, és más korban születtem én is, de vajon elmondhatjuk-e: valamennyien abban a korszakban élünk, mely leginkább megfelel a vérmérsékletünknek?

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-08-07 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.