Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt: A tollszár bemártása a lélekbe – A nyereg

 

A tollszár bemártása a lélekbe

 

A nyereg


Hajszálselyem. Az arcból kinyúlik egy kéz. Pupillájában pulzál az impulzív praxis. Izolált szcenika. A fellegtorlasz a membrán. Ahogy mutatod a köldököd. Még mindig sebes egy műtét miatt. De mi ez a vonóhorog a lelkedben? S az a kis eldugott szótövekkel körbevett tavacska?  „Túlömlik, elrendezzük. Szétesik.” (Rilke) Az ellentétek összefogdosása történik, összesúgások a másik éneddel.  Utálom. Mert este van és nem reggel. Ez van, amikor nem veled nézek filmet. Üvegcserepek, szentjánosbogarak vannak a főszereplő zsebében.  A kerékpár első kerekét fújtatja egy Proszopón típusú pumpával. Ahogy meghajol, kilátszik a lecsúszott nadrágja mögül a vágás. Meg a kék ragtapasz. Csinos korpusz. Amikor a szellemi szomjúságot kezdi ecsetelni, a férje megcsókolja. Belenyílottam ebbe a nagy rejtélybe, mint bimbó a hajnali erdőbe. Tagore mondatát kóstolgatja.  Majd mohó lüktetésbe vált. A nyereg, akár egy hangszer. Rúgói, mint a húrok. Szinte suttogva búgják: szedd széjjel az éjjelt! Pompás túzok.

  
  

Megjelent: 2017-03-24 17:00:19

 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.