Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt: Umberto Eco – axiómák (A tegnap szigete)

 

Umberto Eco – axiómák

 

A tegnap szigete

 

Reggelente a halálból támadunk fel. Naponta új életet kezdünk. Sejteni lehetett, hogy nem lesz másképp. A létező és a még meg nem levő között van egy mentális ösvény. Egy sáv, ahol az ébrenlét az álommal összeér. A gondolkodás szűk ösvénye csak az intuíció által szélesíthető ki. A szó admirálisa elaludt. Egy lexikon és egy szótár-szekrény között. Körötte szignatúrák röpködése, lábjegyzetek madárraja. Extrém, de még eltűrhető pörgés. Nem bírta ki, hogy ne csavarja meg a megszokott struktúrát. A pontosság még nem jelenthet unalmat és a szokatlanság sem biztos, hogy hibátlan. Ha az ember sokat olvas, szeretne kimenni az életbe. Mindjárt kontroll alá vetni, ami olyan jól „hangzik” leírva. Neki sikerült egybevágóvá illeszteni a létet és az időt. Vagy mégsem. Jól reprezentálta a látszatot. Profi. Boris Vian ötvözve Aquinói Szent Tamással. Az Iron Maiden együttes is megzenésítette A rózsa nevét. Eposz lett a sors. A mítosz.

Nem ad hitelt a „nagylábon élés”. Az ember leugrik az utcára és tesz egy könnyű sétát. Nézelődik, köszön és ásít. Ott a folyó, a hínáros holtág. A káprázatos és kívánatos vizek. A partra meg ráfekszik a híd. Egy szép emberi test jut eszébe erről is, a totem meztelen elheveredései. A felhők is gömbölyödnek, akárhogy is nézi. A rózsa váratlanul szúr, mint a napfény. Nézés közben is beszél. Amíg le nem szakítja a hermeneutika.

  
  

Megjelent: 2016-03-08 17:00:00

 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.