Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Európa Zeusz zsebében – Jézus Krisztus erősebb

 

 

 

 

Európa Zeusz zsebében

Jézus Krisztus erősebb

Minden csak válik valamivé, mert örök folyamat részeként futja pályáját a világ, a lélek, az idő és a róluk megalkotott magyarázatok. Az eszmények és eszmék is megszűntetve őrződnek egy dobozban, ami az emlékezet. Voltaképp semmiről nem állíthatjuk, hogy van, abban az értelemben, ahogy az Ige, a törvény létezik.

Mert ölni nem volt jó dolog a teremtés első hónapjaiban sem, Káin tette mégis a létbe belekódolt „magatartás” gyanánt írta át a lelkiismeret enciklopédiájának lapjait. Az Ádám által elvett önzés miatt. Amikor az első Én rejtett tudást választotta az Istentől kapott kijelentés helyett. A hübrisz következménye, egy könyörtelenül önműködő algoritmus elkezdte pusztítását. A bűn visszaíródott a természetbe, a rossz elhatott a növényekre, állatokra. A degeneráció máig látható jele a permanens gonoszságnak.

Együtthatói vagyunk a világ képének, s ahogy a világot látjuk, önmagunk által látjuk úgy, és ez a jelenség velünk együtt jelenik meg és tűnik el. ¹

Ignotus beszélt egyszer a Nyugat folyóirat kapcsán erről. Hogy az olvasó csak a maga egyéni „lelke mására” rezonál, az irodalmi művel való találkozás során, így éppen annak lehetősége zárul ki, hogy a befogadót a sajátjától idegen értékvilágok is esztétikai tapasztalatban részesíthessék.

Az idegen értékvilágok bizony, nem mindig jó és követendő tapasztalatban részesítenek minket.

Igen. A kulturális beilleszkedés, az Európához való felzárkózás, tulajdonképpen egy deklasszálódás mára. Kicsit mindig az etikátlan, a túl-egységesített, a birodalmi szokásrend felé való lealacsonyodás. A saját feladása, elvesztése a nagyvonalú, talán elegánsnak képzelt, de dodonai megalomániával szemben. Ezt akartuk? Tényleg ezért kellett annyira igyekeznünk? Hogy visszaszorítsák a lelkünkbe a szabadság terrénumát, a feleselő nyelvet? Az ellenállás melankóliáját? Azt a különleges képességet az önkifejezésre, ami adatott valamikor az elején, amikor még lehetett ezen az opponáló idiómán át kommunikálni?

Ez a jegyzet erről szól, bizony, az Európában való csalódottságról. Hogy elkezdett úgy viselkedni Európé, a szépek szépe, mint elrablója, Zeusz, aki megerőszakolta. Maga az áldozat is foglya lett rabtartója kultúrájának, életszemléletének. Nem megtért a varázslásból, hazugságból, öncsalásból, hanem elhajlott a jó hagyománytól, balra. Egy leuraló, korrupt és internacionalista (szinkretista) tradícióhoz. Az autentikus gondolkodók azonban átláttak a szitán. Büszke vagyok Kelet-Európára immár. Most jó úton jár. Őrzi a sajátot.

Néró idején is ellenállt a hívők társasága. Kiállt a lelkesek serege a felfedezett és megtalált eszme, a vér általi bűnbocsánat és a hit általi megigazulás mellett. Mi lett az eredménye. Az akkori Európa Pál apostol és Péter evangelizációjának eredményeként kereszténnyé vált. Most visszafelé megyünk. Egyre több a tagadás. A birodalmi beidegződések ugyanazokat a vádakat hangoztatják. Az önállóságukat megtartani igyekvő nemzetek okolhatók a hatalmon lévők (az alapító gazdák) által akart, elszemélytelenítő EGYSÉG késleltetése (összeomlása?) miatt. Igen, de ez az egység a történelem kerekét akarja visszaforgatni. Akkor döntse al a jövő, kinek igazabb az igaza. (Ez egy keresztény számára nem kérdés.)

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-08-06 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.