Videó

Timor Shah videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt : Nélküle semmi nem lett – Minden általa lett, én is

 

 

 

 

Nélküle semmi nem lett

Minden általa lett, én is

 

A magyar irodalom nyelvi tudata nem marad el e korszak más gondolkodástörténeti hagyományai, más nemzetek literatúrája mögött. A magyar nyelvi identitás Európában páratlan jelentőséggel bír, hiszen mindig meghatározó eleme volt a honi közélet alakulásának. Heidegger mondja, „A kő világ nélküli, az állat szegényes világú, az ember pedig világképző” Így a neves filozófus nem egyébről beszél, mint a nyelvnek az élethez (mint zoé vagy bíosz) viszonyított meghatározhatóságáról: Világot csak az kép es alkotni, világa csak annak lesz egyáltalán, akinek nyelve van.1 A nyelv nemcsak azért nélkülözhetetlen, mert általa jut el a gondolat a másik ember tudatáig, hanem azért, mert használat közben alakul, épül, gazdagodik és keletkezik és képződik, s a szánkban és a szívünkben van a rejtély. Miként tud olyan hirtelen, elsöprő erővel megszületni, hogy évtizedek szokásait és bevett szófordulatait egyetlen innovatív gesztusával felülírja?

A nyelv, voltaképpen az Ige. Amiből minden dolog kijött, mint létező. Isten szájából származó tartalom. Ahogy elhangzott valami, az Örökkévaló elképzelte, s ugyanazzal az erővel a létezésbe is szólította. Tiszta beszéd, hétszer megtisztított ezüst.

Ezzel bánunk, ezzel a míves ajándékkal. Kivételes kiváltság, hogy adatott nekünk a beszéd, hogy a hétköznapokban is vezessen. De olykor nem engedelmeskedünk a szó szavának. Emlékszem anyámra, amikor rá akart venni a takarításra a szobánkban, a bátyámmal és én cinikusan reflektáltam. Úgy reagáltam, mint a bolondok, bár később megtértem ebből, akkor azzal érveltem, hogy minek takarítani, rendet tenni, amikor még a ti vélekedésetek szerint is apokalipszis jön. Mi értelme van a jobbító szándéknak és a nemes tettek véghezvitelének, ha nincs jövő? Erre anyám szelíden megjegyezte. „Épp azért úszik el az erre a korszakra rákövetkező világ, mert az ilyenek, mint te, nem takarítanak. Halasztgatják a rendrakást, az átstrukturálást. Az nem lehet indok a káosz fenntartására, mert bepillantást kaptunk a következményekbe, ez inkább kegyelmi ajándék, hogy változtassunk a magatartásunkon. Hogy elkerüljük a próféciában beígért ítéletet. Lehet másik utat választani, nemcsak a lázadók, tékozlók sorsa vár a glóbuszra, meg lehet úszni, fiam, a kataklizmát. Csak az alternatívákról a köz-média hallgat. Arról hallgat, hogy a fiúk előtt áll egy másik út, a szófogadás, a hagyománytisztelet.”

Na, erre én még nem rezonáltam pozitívan. Az akkori, nyolcvanas évek filozófiája szerint dobtam vissza a labdát. A baptista neveltetés csak erősítette bennem az ellenkezést, a vallás elleni harcból írtam a szakdolgozatot. Tükör által, nagyon homályosan láttam, ha ezt látásnak lehetett nevezni. Majd húsz év múlva döbbentem meg, amikor az én damaszkuszi utamon megjelent a Logosz, a nyelv, az Írás, s bebizonyította, hogy nem ellene kell harcolni, mert Ő értem van.

Azután jött a szemléletváltás. A Metanoia. Innen már egy másik elbeszélés. Másutt megírtam. A nyelv beszélt hozzám. Életet lehelt a Létbe. Én is általa vagyok, aki lettem. Az individuum. A teremtett ego.

1 Kulcsár Szabó Ernő: Irodalom és nyelvi tudat a magyar modernségben. Kalligram 2017. szeptember)

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-01-24 20:00:00

 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.