Videó

A Bizony, Isten! csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt: Noktürn – Egy beszéd közepébe csöppenve

 

 

 

 

Noktürn

Egy beszéd közepébe csöppenve

 

Megejtően halk, mondja a primadonna, messze gyűrűző gyönyör. Válaszol a báró, aki a karjában tartja. Akár egy film is lehetne, pedig csak vers. Szöveg, amire a befogadó elme fölfigyel a rádiót hallgatva. A szó értelme a kimondás által tárul fel. S elgondolás lesz, az agyban nyomot hagyó emlék.

Kerekes Erzsébet írja: „A nyelv a legsajátabbját: az igazi mondást veszélyezteti azzal, hogy magát állandóan egy „maga nemzette látszatba” állítja.”1 A heideggeri tiszta, lényegi szó ma igen csak veszélyeztetve érezhetné magát, ha lennének emóciói. Miért is? A nyelv, mint a lét háza, képes beszűkülni, ha a hanyatló hajlam vezeti, a fecsegés és a leegyszerűsítés. De ebben nem a nyelv a hibás, hanem a felhasználók.

A nyelvben a legtisztább éppúgy szóhoz juthat, mint ami zavaros. Nemcsak a közönségesség, hanem a hazugság, a szemfényvesztés is leuralhatja a beszédet. Ahogy Lőrincze Lajos mondaná, az anyanyelvünket védeni kell! De miként? És hogyan? Választékossággal, tanítással és olvasás által. Jó illatú áldozat az Istennek a szép fogalmazás, megtiszteljük vele a teremtőt s annak világát, miliőjét is. Olyan egy igényes mondat, mint egy jázmin vagy egy rózsa, ha megszületik, a kontextus óvja. Arany János Toldija vagy Babitsnak, a Jónás könyve, József Attila Külvárosi éje, vagy Kosztolányi Hajnali részegsége, Petőfi Apostola. Ady Föl-földobott köve mind beíródott az emlékezetbe. Nincs törlés, a megszüntető gomb ezeknél a textusoknál nem működik.

„A hagyományt sem a tőlünk elválasztott szótlan és néma múltnak tekintjük, hanem olyan „tartománynak”, amelyet a jelen mindig úgy tesz jelenvalóvá, mint az eseményeket a saját folytatódásuk. Az így értett hagyományban és nyelviségben éppen az a közös, hogy megelőzhetetlenek a számunkra: mindkettőhöz inkább hozzá- és beletartozunk, mintsem szabadon rendelkeznénk velük.”2

Nem mi találtuk ki a nyelvet. Örökség. Kaptuk fentről. Ahogy az Ige mondja, minden általa lett, nélküle semmi nem lett, ami lett. Először elképzeljük, amit végül megcsinálunk. Tehát beszélünk, megfogalmazunk, mi előtt tettet hajtunk végre. Ezért kell megbecsülnünk a nyelvet.

 

1 A nyelv titokzatos közelsége. Erdélyi Múzeum - 64. kötet, 2002. 1-2.füzet]

2 Kulcsár Szabó Ernő: Irodalom és nyelvi tudat a magyar modernségben, Kalligram, 2017.

 

 

  
  

Megjelent: 2022-10-20 20:00:00

 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.