Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt Stílus: új cucc – A trend: kert. Megvenném, de elkelt (Öltések a hallgatás szövetébe)

 

 

 

 

Stílus: új cucc

A trend: kert. Megvenném, de elkelt

(Öltések a hallgatás szövetébe)

Divat az, amit megkívánsz. Stílus az, ahogy birtokba veszed. Elfogyasztod, magadévá teszed, megeszed és megérted-beépíted. Majd részeddé válik, motívummá, kóddá és emblémává. Kiül az arcodra, behatol a szívedbe, majd kijön a szádon, amikor megszólalsz. Megváltoztatja a jellemed, ellene állsz, amikor észreveszed. De tovább él. Elkezd kötőanyaggá válni, ami összeszövi a jelent és a múltat, a tartalmat és a formát. A gondolatot és az anyagot. A jelenséget és a lényeget. Az alvásod és ébrenlétedet.

„Iskolai meghatározás szerint a stílus az alkotás vagy az ítélés állandósult gyakorlata, mely ráismertető, folytatható mintázaton (nyelvek, formák, alakzatok jegyein) ismerszik meg. Ám amit ez a definíció felfed és elfed, az kétes és kétértelmű. Mint ahogy funkciójában az íróvessző (stylus) is kettős volt: eleje éles, vége tompa, eleje karcolt, vége törölt, eleje adta a jelet, vége elvette. A stílus így a tévesztések helye is. Nem biztos, hogy egykor a téli hajnalok álmatag írnokai mindig a jó végén kezdték el vele a viasztábla karistolását” (Hévízi Ottó: Stílusok, teóriák, elefántok, Élet és Irodalom, 2016. március 25.)

A stílusjegyek különböző forrásokból erednek. Egy kis impresszionizmus este. Szecesszió és kubizmus elegye éjszaka. Futurizmus és szürrealizmus reggel. Délelőtt gránátalmás és áfonyás avantgárd. Nappal Mallarmé és Kierkegaard. Sötétedés után Paul Celan és Nietzsche. Ebéd utáni pihenéshez Roland Barthes. Este a kézírás, színes tintákkal a naplóba, személyes tipográfia, kövér betűk, mégis kiad a ritmus egyfajta intellektuális mintázatot. Délben gyors levelek a számítógépen. Times betűtípus. Majd a későesti laptop a kurzív versek időszaka, a mobilon. Kalligrafikus etap. Esztétika. Plasztika. Extrém trendek bújnak bele a vonalvezetésbe. Metakommunikáció. A villamoson pantomim. A buszon balett mozdulatok. Előre fricskázol egy pattogatott kukoricát a kontyos néni felé. Az után leguggolsz, hogy ne lássanak! Majd egy pemetefű cukorkát szopogatsz a Hizlaló téren. A Műcsarnok előtt narancsot bontanak fázós ujjak. Téli fagyi a bank üvegpalotájában. Mentolos bonbon a postán, sorban álláskor. Az ízek pompás ingatagsága. Mintha az ember szájában születne újjá az önkifejezés összetettsége. Nem önámítás. Nem lekicsinylés. Lágy világkép-pluralizmus. Mentális hangoltság. Indíttatás és identitás. Ösztökél az Ige. Álmomban Jézus vére az igazi frigyládára folyt. Megszentelte a szentséget az engesztelés. S valami fontosat értett meg a tiszta ész. A kávéiváshoz Klimt képeskönyv kell. A sajtkockák és a juhtúró mellé Degas.

Köztesség, szövegközi lét. Ott működik az épp odaillő stílus, egy radírvégű, kihegyezett grafitceruza. Harapdálom fémes végét. Lime-íz, hibiszkusz és pézsmaillatú parfüm. A szabadság tizenhét pillanata.

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-05-17 20:00:00

 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.