Videó




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt: A negatív teológia vége – Lábra kapott a De-Kreáció? (Dekreáció)

 

 

 

 

A negatív teológia vége

Lábra kapott a De-Kreáció? (Dekreáció)

Simone Weil a forrás 1

 

A poszthumán és az antropocén, a kitalált „történeti” korszakok gondolatkísérlete után újabb képtelenségekkel kábítják a liberális filozófusok a világot. Ez benne van a zeitgeist, korszellem láthatatlan bugyraiban, állítják a konzervatív teológusok, a kétségbevonás, a gnosztikus tudálékosság mindig csavarokat, új görbítéseket szeretne belecsempészni abba, ami egyébként egyértelmű az üdvtörténet bibliai kinyilatkoztatásában. Az új filozófiai poszt-apostolai azt hangoztatják, Isten nincs itt. Milyen avítt, ősrégi szavak! Dekonstruálni szeretnék a tradícionális Isten-képet. De már az elején belebonyolódtak.

Az új, negatív teológiát, Simone Weil gondolatai ihlették. „Simone Weilt tehát először is modern misztikusnak, a negatív teológia 20. századi képviselőjének szokták tekinteni. A negatív teológiai álláspont szerint – szemben a pozitív, többnyire egyházi teológiával – Istenről, az isteni igazság dimenziójáról nem lehetséges pozitív fogalmakban számot adni. A pozitív teológia pozitivitása abban áll, hogy racionális, vagyis fogalmi koherenciára és rendszerességre törekszik, definíciókat, bizonyításokat, levezetéseket alkalmaz. Ilyen értelemben a pozitív teológia – ugyanúgy, mint a biológia, a matematika vagy a fizika – tudománynak tekinthető. Ami a modern tudományoktól a pozitív teológiát mégis megkülönbözteti, az nem a racionalitás (a fogalmi rendszeresség) hiánya, hanem az empirikus jelleg és módszertan, a számszerűsítés, a kísérleti jelleg, a mérhetőség és a megismételhetőség, tehát a tapasztalatiság hiánya. A pozitív teológia tehát nem empirikus, de racionális, amennyiben az isteni kinyilatkoztatás igazságát annak inherens, benső, metafizikai összefüggéseire támaszkodva próbálja fogalmilag rendszerezni, értelmi kategóriákban megragadhatóvá tenni. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a pozitív teológia nem empirikus, hanem metafizikus tudomány.”2

Weil szerint az embernek ugyanígy kenózison, de-kreáción kell keresztülmennie, azaz vissza kell teremtenie saját személyes, emberi mivoltát, dekonstruálnia kell saját centrális nézőpontját, a teljes emberi szféra negativitását kell megtapasztalnia, hogy ugyanúgy, mint Krisztust az emberiből, saját lényegének a visszateremtésével részesülhessen az isteniből.

Ez lehetetlen, a teremtést visszagondolni, visszateremteni a láthatatlanba, természetesen elméleti agyrém. Markion tanításaira emlékeztetnek ezek a dekreációs szamárságok, amelyek egy rokonszenves hölgy fejében születtek meg, anno!

Az ember ismét próbálja felülhelyezni magát a bibliai igazságokon, mint már annyiszor, s az úgynevezett materialista tudomány? Vevő rá. Sőt, divattá teszi, ami puszta elméleti „játékként” reklámozza magamagát. Helytelen, de a bibliai hit igaz hirdetői felléptek ellen minden nyugati államban. „Nem kell bedőlni ezeknek, bármennyire is hasonlít a teológiájuk egy abszurd meséhez.” Írta a JK monogrammal aláírt, brazil, baptista prédikátor, a Charisma hasábjain. Simone Weil jót akart, mondják követői, de időközben a fogalmi nyelvét foglyul ejtette valami idegen erő. Nem lehet megsemmisíteni az arkhét. A kezdet „elhangzott.” Nem tudja ember visszacsinálni az eredendő bűnt. Ezt csak Jézus tudta felülírni a vérével.

1 Simone Weil, Begyökerezettség, Bp., Gondolat, 2012, 10, ford. Gutbrod Gizella.

2 Borbély András:Misztika és politika II. Dekreatív antiteológia. A szem folyóirat 2018. 01. 13-as számában.

 

 

  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.