Videó




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt: A fogantatás foglya – Léten túli eredet

 

 

 

 

 

A fogantatás foglya

Léten túli eredet

 

Amikor leül a monitor elé vagy a kezébe vesz egy könyvtestet, figyelni kezdi a kurzort, a szóközök világát, a testesebb szöveghelyeket, az írás mozzanatát, s kinéz az ablakon, megpillantja a tágabb környezetet (várost, tájat, kertet, parkot és tavat), hirtelen visszatekint a kéziratra, amit éppen alkot, és megnyugszik abban, amit lát. Az eggyé forrt, összeszövődött szövegvilágot. A láthatatlan, és a tapintható valóság egybeforrását, tarka világát.

Rögtön kijáratot keres a szövegből. Amin újra bemegy. Ami ott maradt a hűlt helyén, a szövegen kívül, az emlékezetté dermed. Azt szépen maga mögött hagyja. Elnyeli a tekintete a látványt. Az elméjén keresztül beugrik a nyelvbe. A pupillájával és az idegrendszerével megszólított tér (aura) pedig mindvégig úton van felé.

A szerző (Vagy a nyelv? Vagy maga az Örökkévaló?) Bele fújja az elbeszélésbe a lelket. Az irodalom immár egy véges világot ábrázol, ezzel szemben a szöveg, a nyelv végtelen. Így kelti életre a tudás, a tudat, az ésszerűséget. Szívvel ragadja meg, ami nemcsak ismeret, hanem szellem és dolog egyszerre. Belép a regénybe a fúvás. Átjárja a szövegkörnyezetet a szél

Ugyanazon a csatornán keresztül, amelyen megérkezett, távozik is az aggodalom, a vonakodás. A nyelven keresztül távozik. A gondolkodásmód, amely nem a létből fakad, hanem a szellemből, az együtt állás, és az összetétel része, mint ahogy az íróasztal vagy a szoba lakás és a lakópark részhalmaza.

Rátámaszkodik az én. Tőle indul ki. Különnemű szövetek. Nyelv és világ. A megfogalmazódás annyira egyedi organizmus, történés, hogy nincs hozzá fogható értékképzés.

Minden tudomány, vízió és teoretikus dolog először szavakban szedi össze kellékeit. Az öltöző, az edzőterem a belül zajló mondatba foglalás. Utána jelenik meg egészként, létként az elbeszélt én. A nyelv önmagát is beleértve, másokat szólaltat meg. Sohasem pusztán önmaga. A Névtelen Hang teremtett szubsztrátum. Egy nem személytelen erő. Többet nem ajánlatos mondani róla.

Mindig készségesen válaszol leveleimre, soha nem hagy bizonytalanságban. Mindig van ideje megnézni, elolvasni, amit írtam. Páratlan megértés és agapé lakik Benne. S ez viszi tovább a történetszálat.

 

 

  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.