Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Extázis / Polisz (részlet)

 

 

 

 

Extázis/ Polisz

Részlet

Galvanizált génjeink zúgnak és rezegnek éjjel, minden sejtben ott a hárfa, a húrok világa. A lant és a hegedűk, a brácsák és a citerák. A csembaló, a csinos gordonkák. Kifényesítve a zümmögés, a dürgés, a zátonyokba akadt dopamin. A hangok gyöngyei, a szemgolyóba gravírozott színskála. Az összhang nyelve, a beszéd által szóhoz jutó lét. A dolgok csak szó által juthatnak léthez. A lét átköltözik a tapasztalatból a nyelvbe. Megkezdődik a szövegtér újraírása, elfoglalása, hogy a világ kijöjjön a némaságból. Legnagyobb kihívás a fénynedvesség. Ráragad a fogalmakra a bűn. De van kijavított hiba. Fegyverszünet. S ha betoppan a tavaszi színáradat, a rügyek nyelve új érzéseket és ízeket sejt meg. Neveket, amelyek emlékké foszlanak, arcokat, melyek az örökkévalóság tekintetét pecsételik be a lélekbe.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-04-04 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.