Videó

A Pécs 8 csatorna videója




Keresés a honlapon:


Török László: Párviadal (részlet) – Természet és művészet

 

 

 

 

Természet és művészet

 

A természet létezik – nem magyarázható. A művészet létezik, s megmagyarázhatatlan. A természet olyan kiindulópont, melyből minden érthetővé válik. A művészet az emberi tevékenység egyik dimenziója, mely nélkül az emberi élet érthetetlen. A természet szavakkal leírhatatlan, csak közelíteni lehet felé, elérni soha. A művészet egy külön világ, szavakkal kifejezhetetlen.
A természet a legtökéletesebb „művészeti alkotás”.

A művészet – ugyanúgy, mint a természet – a szépség kitüntetett megjelenési formája. A művészetet az ember teremti, nem úgy, hogy önmagát kifejezi, hanem megalkotja azt, ami nála több: az ember magát önmaga fölé emeli. Megteremti az ember lényegét, emberré tesz egy semleges lényt.

A művészet ezáltal sokkal fontosabb, mint a tudomány vagy a vallás: kulcs, amellyel az eszme nyitható, kapcsolatot tart fenn a transzcendens erőkkel. Az élet irányítása mindig a művészet kezében volt, jelentősége mindenek felett áll. A művészet a valóság kicsinyített mását tárja elénk művészeti alkotásként, olyan modell, mely megmutatja a nagyban alig felismerhető összefüggések logikáját, tendenciáit és erővonalait.

A természettel behatóan foglalkozó emberek tudják, hogy a természet is kiabál: ember, vedd észre az összefüggéseket, melyek kiszúrják a szemedet, és okulj hibáidból, melyeket tudatlanságodban követsz el.

 

Az igazi látás csodája az, hogy az életben minden egy prizma, mely megtölti az ember fejét kiegészítő képek szilánkjaival” (10) – véli James Morgan.

 

Az ember csak klisékben tud gondolkodni, a logikát nem zárhatja ki, mert akkor az egész gondolatmenet sérül. A természetre is sémát helyezünk, hogy a káoszban értelmes összefüggések körvonalai rajzolódjanak ki. A séma viszont viszonylagos, mert maga is felhalmozódó tapasztalatokra épülve jött létre, és azok szerint módosul. A természet viszont a saját törvényszerűségei szerint változik, éppen ezért sosem lehetünk naprakészek belőle.

A déjà vu, a már látott kép vetődik a természetre, és az ember voltaképp csak azt a már látott élményt tudja értelmével is átfogni. Képtelen arra, hogy saját maga dolgozza fel azt, ami eléje tárul. A természet folyamatos változása az átlagembereket zavarba ejti, csak a művész képes a saját kifinomult eszközeivel érzékelni és visszaadni azt. Ő az, aki fékezi az időt, megérti és megérteti a változás lényegét.

Az idő háromféleképpen lassítható: meditációval, műélvezettel és a természetben való elmerüléssel. Mindhárom kizárja az emberi gyarlóságot, pl.: az irigységet, az egoizmust és a hazugságot, utat nyit az életből a lét mélyebb valósága felé. Mindhárom több, mint az élet: maga az idill, a bölcsesség, a harmónia, az egyszerű tökéletesség.

 

A modern ember már megtanulta, hogy minél színesebb, minél látványosabb valami – annál nagyobb a hazugság veszélye, mert az igazi valóság mélyebb, láthatatlanabb szférába költözött.” (11)

 

A művészet sosem hazudik: mindig takarékoskodnia kell a formákkal, színekkel, hangokkal, ízekkel, hogy igazi maradjon. A természet hasonlóképpen működik: mindenből csak annyi van, amennyi feltétlenül szükséges. A túltengés mindig csak pillanatnyi, valamilyen célt szolgál, és sosincs hatással az egység harmóniájára.

A művészet arra is nagy hangsúlyt helyez, hogy érthetően és átfogóan mutassa be az ember-ember, ember-természet párharcait és az állat és növényvilág farkastörvényeit az életben maradásért. Nincsenek véletlen párviadalok, mindegyiknek meg kell történnie ahhoz, hogy a teljes egész egyensúlyban maradhasson. A művész a saját eszközeivel magyarázza meg ezt az evidenciát, mely segíti az átlagembert annak jobb megértésében.

Ugyanúgy, mint a természetben, a művészetben is átfedések vannak. Az állat nem élhet a növény nélkül s viszont, a művészeti ágakat sem lehet elkülöníteni s egymás fölé helyezni.

A természet nem értelemszabású. Öt szegényes érzékszervünk és az „anyag-erő-tér-idő-ok” láncolat a mi börtönünk, mely behatárolja a létünket. A művészet segítségével kaptunk egy lehetőséget arra, hogy az élet minden területén több dimenzióban tapasztaljunk, érezzünk és gondolkodjunk.

 

10 James Morgan: Matisse nyomában, Budapest, Kelly Kft., 2006  (202. oldal)
11  S. Nagy Katalin: A vizuális kultúráról (Vélemények/Viták) , Bp., Kossuth Kiadó, 1982 (36. oldal)

 

 

 

  
  
 

Török László (Budapest, 1960)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.