Videó

A fugabudapest csatorna videója




Keresés a honlapon:


Bak Rita: Tokaji Írótábor – 1. nap

 

A délelőtt nyugodtan telt, sétálgattunk a Tiszaparton, találtunk egy mólót, ahol kicsit be tudtunk menni a Tiszába. Aztán jött az ebéd, majd indulnunk kellett a tábornyitóra. Nagyon hangulatos volt az út a kollégiumtól a Rákóczi Pincéig, kisvasúttal mentünk odáig, ahol Kunkovács László folytatta anekdotáit, elmesélte, hogy Tiszaladányban évekkel ezelőtt képzőművészeti alkotótábort tartott, és a mellette ülő hölggyel átbeszélték Tiszaladány társadalmi nagyságainak magánéletét.

 

Az Írótábort egy órakor nyitotta meg Szentmártoni János a Rákóczi Pincében. Elsőként üdvözölte az egybegyűlteket, és megköszönte Tokaj városának segítő együttműködését. Az Írószövetség elnöke tájékoztatta az Írótábor résztvevőit, hogy létrejött az új Tokaji Írótábor Egyesület, melyben a volt kuratórium helyét elnökség vette át. Az elnökség tagjai Szentmártoni János, elnök, Mezey Katalin, Erős Kinga, elnökségi tagok és Papp-Für János, titkár.

Szentmártoni János megnyitó beszédében kiemelte, hogy az irodalom a valláshoz hasonlóan szervezőerővel bír, részévé válik a közös emlékezetnek, identitásképző hatása van, általa megőrizhető egy nép kultúrája.

 

Szentmártoni Jánost Bezerédi Zoltán színművész követte a mikrofonnál, Nagy László versével.

 

Bezerédi Zoltán szavalata után Posta Zoltán, Tokaj város polgármestere üdvözölte az Írótábor tagjait, és kiemelte, hogy nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy Tokaj városa már hosszú évek óta otthont adhat a Tokaji Írótábornak.

 

A Rákóczi Pincében tartott köszöntő beszédek után ismét Bezerédi Zoltán szavalt, majd kóstolót kaphattunk kétféle édes és száraz tokaji borból.

 

Miután mindenki kortyolgatott a finom nedűből, kisvasúttal visszamentünk a kollégiumhoz.

 

Két órakor a Tokaji Ferenc Gimnáziumban a 20 év Parnasszus című kézirat-kiállítás megnyitóján vettünk részt. Elsőként Magyar József, a Veranda Művészeti Csoport tagja szavalta el Orbán Ottó versét, majd Szakolczay Lajos beszédét – az irodalomtörténész betegsége miatt – Lázár Balázs olvasta fel. Ezután Turczi István beszélt arról, hogy mennyire fontos számára, hogy a vándorkiállítást Tokajra is elhozhatták. A kiállítási anyagban örömmel fedeztem fel többek között Payer Imre, Rónai-Balázs Zoltán, Áfra János és Birtalan Ferenc kéziratait is.

 

Fél háromkor Jókai Anna előadásával kezdődött el a plenáris ülés. Előadásából megragadott, hogy ő a magyarság feladatát a keresztény életvitel megtartásában, az élő kereszténység megélésében látja. Véleménye szerint emellett fontos a szabadságeszme képviselete is, fontos, hogy minden ember, így a magyar ember is szabadnak érezhesse magát még az Európai Unión, Európán belül is. Jókai Anna kiemelte, hogy Európának szellemi feladatot kell betölteni. Miért? Mert Európában nagy ellentétek feszülnek: Észak-Dél, Kelet-Nyugat ellentéte mindenki számára látható, érzékelhető, Európa déli részén a legnyagyobb nyomorral találkozhatunk, míg Észak-Európára a gazdagság és intellektus jellemző. Európa szellemi feladata az, mondta Jókai Anna, hogy Észak- és Dél-Európa nagy ellentéteit egymáshoz közelítse, kiegyenlítse – amennyire lehet – az ellentéteket. Sajnos Európát megerőszakolta az Aranyborjú, és sok-sok bróker született, akiket ezek a társadalmi egyenlőtlenségek nem érdekelnek – emelte ki az írónő. Bár fontosnak tartotta hogy szabadok legyünk Európában, de ha nincs mérce, szabadság helyett szabadosság lesz jellemző kontinensünkre. Fontos, hogy az európai polgárok érezzék, és legfőbb vágyuk az legyen, hogy legyen még ünnep a világon, illetve mondhassák: Lesz még ünnep ezen a világon! Ez maga lesz a globalizáció, de ennek még nem jött el az ideje. Akkor lesz nagy világünnep, ha sikerül az egyenlőtlenségeket kiegyenlíteni, Európa különböző népei egyenlőek lesznek.

Alexa Károly az őstörténeti kutatásokról beszélt. A turul fontos motívum a magyar eredetmítoszban, minden nemzetnek eredetmítoszokra van szüksége. Alexa különböző eredetmítoszokat mutatott be, pl. Polinézia mitológiáját is részletesen bemutatta, és kifejtette, hogy ez mennyire fontos az adott nép önazonosságának megtartásában. A nyelv hordozza a mítoszt – emelte ki Alexa Károly.

Szemadám György Keresztes János parasztember életét mutatta be, aki a képzőművész feleségének nagyapja volt. Keresztes János felépítette a maga mikrokozmoszát, a házát, megépítette a kertjét. A család, a falu, a közösség érdeke fontosabb volt számára önmagánál. Az, hogy a magyar emberek számára is fontosabb a közösség az egyénnél, jelzi, hogy a magyarban a családnévvel kezdjük a neveket, majd a keresztnévvel folytatjuk, ellentétben más európai nyelvekkel, ahol a személynevet követi a vezetéknév.

Keresztes Jánost elhurcolták orosz hadifogságba. Szemadám György azt feszegeti, hogy mi volt az a tartás, mely megőrizte Keresztes Jánost, nem halt meg, mint rengeteg társa, és az orosz hadifogságból való hazatérése után egy szó nélkül ott folytatta lerombolódott mikrokozmoszának újjáépítését, mintha semmi sem történt volna vele.

 

A vacsora után a Paulay Ede Színházban folytatódott az Írótábor programja, ahol Szemadám György nyitotta meg Hoppál Mihály: Sámándobok, szóljatok című kiállítását.

Szemadám György kiemelte, hogy Hoppál Mihály nemzetközi szintű tudós, aki Kínában kutatta a sámánok életét. A sámánok olyan képességgel születnek, mely megkülönbözteti őket társaiktól. Ez a képesség közösségszervező erővel ruházza fel őket. Sokszor a sámánok tiltakoznak az ellen, hogy ők legyenek a közösség meghatározó alakjai, de a közösség őket választja ki erre a feladatra. Gyógyítanak sámándobbal, korbáccsal, botokkal. Hoppál Mihály elmesélte, hogy a sámánok alkoholistákat is meggyúgyítottak adott közösségükön belül, ez a gyógyító folyamat a képeken is megjelenik.

 

A kiállításmegnyitót követően a színházteremben Lázár Balázs és Tallián Mariann színművészek tolmácsolásában Nagy László és Szécsi Margit műveiből hallhattunk összeállítást “Bicskám és szívem kinyitva” címmel. A versszínházi produkció nagy élményt jelentett a közönségnek.

 

A műsort a Sebő együttes koncertje zárta. Sebő Ferenc elmesélte, hogy személyesen is ismerte Nagy Lászlót. Sebő Ferenc egyetemistaként kezdett népzenével foglalkozni. Kiemelte, hogy az ókorban és a középkorban csak énekelték a verseket, dallamra írták a verseket, míg manapság a verseket zenésítik meg. Nagy László sok bolgár népzenét ismert és gyűjtött lemezen is. Ezeket a lemezeket hallgatva döntött úgy Sebő Ferenc, hogy elénekel néhány bolgár dalt is (pl. A tücsök, illetve a Sólyomének), majd Nagy László megzenésített verseit hallgattuk meg pl. A ki viszi át a szerelmet?, A játék Karácsonykor. Ez utóbbi vers az ötvenes évek beszorítottságáról szól.

Természetesen nem maradt ki a repertoárból a Menyegző, illetve A tűzről és jácintról című dal sem.

 

A koncert után a Rákóczi Pincébe mentünk, ahol a Fiatal irodalom R25 antológia szerzői közül négyen mutatkoztak be, az estet Áfra János moderálta.

A rendszerváltás után született generáció jelen lévő tagjai:

Polák Péter, 20 éves, Miskolcról származik, biológia- matematika szakos hallgató.

Juhász Tibor, aki salgótarjáni, és jelenleg Debrecenben él. Első kötete nemrég jelent meg az Apokrif Kiadó elsőkönyves pályázatán. Verseire erős szociális érzékenység jellemző, fő témája a lakótelepi, illetve városi szegénység. Áfra János őt nevezte a legígéretesebb tehetségnek.

Nagy Hajnal Csilla felvidéki költő, kötetét pár éven belül szeretné megjelentetni.

Oláh K. Tamás Újvidékről jött, ott színházi csoportot is vezet.

A felolvasásokat Kovács Zsolt és Rózsa Sándor zenei improvizációi színesítették.

 

A felolvasás után természetesen még nem mentünk haza, levezetésképpen a fiatal költőkkel még beültünk néhány vendéglátóipari intézménybe.

  
  

Megjelent: 2015-08-13 17:00:00

 

Bak Rita (1974, Budapest) költő

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.