VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Kecskeméti Kálmán: Szigligeti emlékek
Szigligeti emlékek
Szigligetre először Parancs János hívott 1982-ben és ő is vitt le oda trabantján. Velünk utazott még Györffy László színművész, író is. Előző nap vettem 5 liter somlói bort és hoztam magammal egy marmonkannában. – Szigligetre bort! – szörnyülködött Parancs János. Azonban jó társaságba csöppentünk és az 5 liter bor gyorsan elfogyott. Kikre emlékszem? Tímár György író, műfordító, Abody Béla író, Galsai Pongrác író, akit még Pécsről ismertem és egy újságíró, akinek a nevére már nem emlékezem. De ez az újságíró még éjjel is bekopogott a szobámba, hogy megkérdezze: – Semmi nem maradt a marmonkannában? Ott volt még Deák László barátunk is, a kitűnő költő. János néhány nap múlva megörvendeztetett egy a nevemre írott verssel, egy akrosztikonnal. Expedíció a címe. Később megjelent egy kötetében, majd az összegyűjtött művei között, sajnos már a halála után.
Nagy pókerezésekre emlékszem a szobámban. Parancs, Galsai, Tímár és Abody voltak játékos társaim. Sztorik és viccek édesítették játékunkat. Ebben Galsai Pongrác járt az élen. Kitűnő történetei voltak az irodalom tájékáról. Másnap Galsai megkérdezte nincs-e kedvem vele Keszthelyre menni. Volt kedvem, így elindultunk. A főútról ment a busz ezért az alkotóházból lesétáltunk a buszmegállóhoz. Pongi – mert így becéztük – szürke fürdőköpenyben jött, amin eléggé csodálkoztam, hiszen Keszthely mégiscsak város volt, nagy idegenforgalommal. Keszthelyen azután mindenki megnézte. – Azért bámulnak, mert 12 éve a Nők Lapja munkatársa vagyok – mondta és odalépett egy újságárushoz. – Kérek egy Nők Lapját – mondta. – Elfogyott – így az árus. – Na látod ilyen nagy példányszám mellett is elfogy, mert benne van a fotóm! Megebédeltünk egy étteremben, vettünk néhány könyvet, sétáltunk a főutcán, néztük a csajokat és visszaindultunk Szigligetre. Akivel összebarátkoztam, Tímár György volt. Nagyon szerette az angol nyelvű könnyűzenét, dalokat. Hiába kínáltam francia sanzonokkal, így szólt: a franciát értem, s az zavar munka közben. Angolul viszont nem tudok, ezért örömmel hallgatom. Sokat járt fel pesti lakásomra, hogy magnetofonra vegye az általa kedvelt zenéket. Egy alkalommal megkért, hogy készülő könyvének a borítóját megrajzoljam. Hosszan vázolta, hogy mit szeretne látni, így alkalmazkodtam hozzá. Barátságunk rövidesen bekövetkezett haláláig tartott. Szigligeten a teraszon napozott, ha jó idő volt. – Úgy nézel ki már mint egy indián – mondtam mikor lebarnulni láttam. – Izroindián – volt a válasz.
Nemsokára megérkezett Marsall László költő és felesége, aki zongorát tanított, és megjött régi pécsi barátom Lázár Ervin is. Teljes volt a társaság.
Lázár Ervinnel, Deák Lászlóval és feleségével átmentünk Badacsonyba. Elég rossz idő volt, mégis kimentünk a molóra.
Szigligetre azután minden évben elzarándokoltunk. A szigligeti bort nem nagyon szerettük ezért Parancs János felfedezett Badacsonytomajban egy borosgazdát, akinek remek bora volt. Onnan hoztunk innivalót. Jól éreztük magunkat Szigligeten, jó társaság volt, nagy beszélgetések voltak esténként az étteremben. Egy alkalommal Kolozsvári Grandpierre Emillel ültem egy asztalnál. Miden este egy üveg Beaujaulais-t hozott a vacsorához. Egy idő után elárulta, hogy csak a cimke beaujaulais, a vörösbort a helyi kocsmában méreti be az üvegbe. Somlyó György egy szép fiatal nővel érkezett az ebédlőbe. Emici, mert Grandpierre Emilnek ez volt a beceneve, azt mondta Somlyónak: – Te Gyuri, te sem vagy már fiatal ember, hogy tettél szert egy ilyen szép nőre? Nagyon irigyellek! Mire Somlyó György: – Emici. Ez nemcsak szép de okos nő is! – Nagyon irigyellek! – vplt a válasz. – De Emici! Ez a nő nemcsak szép és okos, de ír is! Mire Emici: – Ír is? Akkor nem irigyellek! Csáth Annamária festőművész is gyakran megfordult Szigligeten. Egyszer a kocsmában megkérdezte az egyik szigligeti őslakos: – Ismeri maga ezt a Csattanó Máriát? Ez a nő sült bolond, képzelje festett a szölőben, másnap leszüreteltünk. Erre Csattanó Mária felháborodva követelte, hogy néhány szölőfürtöt kötözzünk vissza, mert nem tudja befejezni a képét. Sajnos mindez elmúlt. A barátok sorban meghaltak, egyedül maradtam. Azaz nem egyedül, mert fantasztikus feleségem van mellettem, akivel gyakran megfordulunk Szigligeten. Bár írók alig járnak oda, de mindig összejön pár érdekes ember.
Az illusztrációként használt fotók forrása Kecskeméti Kálmán.
Megjelent: 2024-03-13 20:00:00
|
