VideóA Győrplusz TV videója Keresés a honlapon: |
Kecskeméti Kálmán: Lajos bácsi
Lajos bácsi
Vagy ahogy csak magunk közt emlegettük: Lali, Barta Lali. Magunk közt – ez azt jelenti: Molnár Péter festőművész barátom, Mensáros Zoltán író, a színművész bátyja, Laci és jómagam. Barta Lali a Váci úton lakott. Amikor becsengettünk hozzá a megbeszélt időben, piros pettyes fejkendőben nyitott ajtót, kezében fakanállal. Épp vacsorát készített. A konyhaszekrényt volt élettársa, Rozsda Endre festette ki. Lali homoszexuális volt, ezt nem tagadta, de jóformán soha nem került szóba ez a téma. Leültetett, majd egy köteg rajzot tett az ölünkbe, hogy lapozgassuk. A finom ceruzarajzok, szoborvázlatok, selyempapírral voltak elválasztva, hogy ne kenődjenek el. – Mostál kezet? – szólt a kérdés, mert ha nem, azonnal kezet kellett mosni a lapozgatás előtt. Lalinak a Nemzeti Galériában volt egy szobra a század elejéről. Kisméretű plasztika volt, talán gipsz esetleg kerámia a címe Pásztorlányka volt. Kis figurális szobor volt. A lakásban körbe polcrendszer állt és azon szobrok sorakoztak. Kisméretű absztrakt gipsz szobrok. Jean Arp művekre emlékeztetők.
Lali nem állíthatott ki, mert mint absztrakt szobrász le volt tiltva. Mégis néha kapott köztéri megbízást pl. a Krisztinavárosban a BUVÁTI tervezőiroda melletti lépcsőfordulóban két fókát ábrázoló szobrát felállították, bár a zsűri előtte megjegyezte: nem ártana 30%-kal megfókásítani a szobrot. A Gellérthegyen egy játszótéren 3 lovacskás szobrát nagyon szerették a gyerekek – ez boldoggá tette. Legnagyobb megbízása a siófoki szálloda előtti Napóra szobra volt.
A műterme a várkertbazár műteremsorában volt. Itt készítette gondosan megmintázott gipszszobrait és ha találkoztunk a várkert kioszk teraszán ittuk a kávéinkat. Itt egyébként női zenekar szolgáltatta a zenét. Lali szórakozott volt és feledékeny. – Tudod – kezdte a történetet – nálam otthon a földön van a telefon s ha valaki felhív ott guggolok a telefon mellett. A múltkor felhívott egy barátnőm, aki rendkívül sokat beszélt, és amikor befejezte alig tudtam felállni, ha nincs ott az ajtó aminek a kilincsébe belekapaszkodhatok, máig ott guggolok, – mondta és ekképp fejezte be – pedig ennek már két éve. Más alkalommal a Lugas étteremben találkoztunk véletlenül. Mit csinálsz itt Lali? – kérdeztem. Mire ő: – Majakovszkij Klárára várok! Rövidesen meg is érkezett a hölgy és bemutatkozott: – Majerszki Klára vagyok. Egyszer az Astoria szálló előtt találkoztunk: – Most láttam egy szovjet filmet az Uránia moziban: Baktat a katona címűt. Rögtön tudtam, hogy a Ballada a katonáról című filmet látta. – Meghívlak egy kávéra, nyertem a lottón! Kettes találatom volt, 10 forintot nyertem. 1965-ben úgy döntött, hogy kivándorol, felkeresi régi élettársát, Rozsda Endrét. Bizonytalan volt. Több alkalommal is tárgyalt az útlevél osztállyal. Végül feltették neki a kérdést: Most eldöntötte, hogy végleg kivándorló útlevelet kér, vagy sem? Lali válaszolt: ha jól érzem magam odakint, akkor kint maradok, ha nem, akkor hazajövök. Ilyen kivándorlás akkoriban azonban nem volt. Mensáros Zoltánnal segítettünk összecsomagolni a szobrait, miután a Nemzeti Galéria ráütötte a pecsétet: "Értéktelen gipsz anyag – kivihető". El tudom képzelni mit érzett a 66 éves magyar szobrász életműve ezen értékelésen. Végül Kölnbe távozott. Rozsdával a kapcsolatuk nem jött össze. Egy gazdag megbízójának köszönhetően nem voltak anyagi gondjai. Mensáros László meglátogatta és azt állította, hogy Lali zongorán játszotta Lehár Mosoly országából a "vágyom egy nő után" című slágert. Kölnben hunyt el, 87 évesen, 1986. május 8-án.
Megjelent: 2021-03-21 14:00:00
|
