Videó




Keresés a honlapon:


Kecskeméti Kálmán: Pécsi emlékek

 

 

 

 

PÉCSI EMLÉKEK

 

A hatvanas évek közepén visszaköltöztem a szüleimhez. Azaz visszaköltöztünk, mert időközben megnősültem és Pécsett már nem volt lakhatásunk, kerültem az anyósommal való együttlakást, akinek nagy háza volt a Szkókónak nevezett hegyoldalon. Kölcsönösen nem kedveltük egymást.

Péccsel azonban nem szakadt meg a kapcsolatom. Martyn Ferenc, a mesterem kérte, hogy újabban festett munkáimról küldjek dia- felvételeket.

 

Kedves Kálmán, köszönöm, köszönjük szíves leveledet és különösen a

küldött „diákat” nem mondhatom, hogy meglepetés, mert tudtam, hogy

következetesen új és jó, újabb és jobb műveket hozol létre. Mégis, így együtt

a sor áradása nyugtalan mindennapjainkban megállít, elgondolkodtat,

aztán munkáid sorsa-jövője felé fordítja újabb gondjaim. A „diákat” már

jövő héten Bp-re viszem nem írtad, meddig maradhat nálunk de alig

hiszem, hogy ezúttal eljuthatok hozzátok. Ezt följegyeztem, remélem, hama-

rosan eljuthatok hozzátok (telefont nem írtál) és láthatom festményeidet.

Remélem élőszóval minderről bővebben, a viszontlátásra tehát, baráti

kézfogással Martyn Ferenc

 

1964-ben Molnár Péter barátommal közös kiállítást rendeztünk Petrigalla Pál lakásán, a Vécsey utca 3. alatt. Ide is eljöttek pécsi barátaim, amint a vendégkönyv mutatja:

 

 

Elhatároztam, hogy a Jelenkorral is felveszem a kapcsolatot. Eleinte recenziók írására vállalkoztam. Tüskés Tibor levele szerint Mezei András kötetéről szerettem volna írni, azonban később Tüskés elküldte Nyerges András első kötetét, hogy arról írjak, mert életkorban hozzám közelebb áll.

 

 

Megírtam tehát, nem a Mezeit, hanem a küldött Nyerges András könyvet.

 

 

Ez az írásom meg is jelent a Jelenkorban, de ezután inkább rajzokat küldtem Tüskésnek, mert a recenzió írást nem tartottam elégnek és nem arról írhattam amiről szerettem volna, hanem amire a folyóiratnak szüksége volt. Ráadásul el kellett olvasni olyan könyveket, amiket nem tartottam sokra.

Szentkuthy Miklós barátságába fogadott és ő is lebeszélt a recenzió írásról.

 

 
A Prae dedikációja.

 

 

Egy másik emlékem, amikor Lisziák Elek (Lexi) barátom megkért, hogy kísérjem el az óráshoz, mert Slava márkájú órájának javítása elkészült. Az órásmester a Jókai téren működött és Zajonc Pálnak hívták. Beléptünk a kis üzletbe, amikor valószínűleg egy autóbusz hatására, amely a bolt előtt fékezett Zajonc úr alatt megnyílt a föld és nagy porfelhő közben eltűnt előlünk pultostul. Pécs alatt török korabeli pincerendszer húzódott beszakadással fenyegetve a házakat. Ennek voltunk szemtanui.

Zajonc úr – kérdeztük – jól van?

Hát voltam már jobban – jött a válasz a föld alól.

Nem volt még mobiltelefon, sőt semmilyen telefon nem volt. Átmentünk az Elefánthoz címzett vendéglőbe és onnan hívtuk a mentőket és a tűzoltókat. Ők szabadították ki az órásmestert szorult helyzetéből. Kisebb zúzódásokkal megúszta a kalandot.

 

 
Zajonc Pál cégtáblája Pécsett

 

Még sokkal később is ért pécsi meglepetés, hiszen a Bóbita Együttes felkért tervezésre.

Folyamatosan foglalkoztam bábozással. Elvégeztem egy bábjátékos tanfolyamot, aminek eredményeként vásári bábjátékos működési engedélyt kaptam a Népművelési Intézettől. Az Intézet kiadványaiban jelentek meg bábterveim és lektoráltam ezeket a kiadványokat.

Pécsett Giovannini Kornél rendezte már a Bóbita együttest, vele máig tartó barátságot kötöttem.

Megtiszteltetés volt, hogy Kós Lajos, a Bóbita Együttes vezetője megkeresett:

 


Kós Lajos a Bóbita Bábszínház művészeti vezetője

 


Bábok a paravánon a próbateremben

 

 


A királlyal a Széchenyi téren

 


Próba a Bóbitáékkal

 

 

 

Fotóportréimat ismerve a Magvető Kiadó megbízott költők arcképeinek elkészítésével. Így kerültem kapcsolatba Pécsett Bertók Lászlóval és Csorba Győzővel.

 


Bertók László költő arcképe

 


Bertók László

 

 
Csorba Győző

 


Csorba Győző

 

Martyn Ferenc rajza Csorba Győzőről éveken át az ágyam fölött lógott.

 

 

 

Lassan már minden régi pécsi kapcsolatom, barátom meghalt, de Pécs továbbra is az életem része maradt, gyakran látogatom fiamat és unokámat, akik Pécsett élnek.

 

 

 

 

  
  
 

Kecskeméti Kálmán (Budapest, 1942) fotóművész, festő, grafikus

 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.