Lencsés Károly: A kút
A kút
Elveszve a világtalan
képzeletben köpködte a világot
elvétett fordításokat sziszegett
megsorvadt fogcsonkjai tűhegyéről
Azóta, hogy olvasott
a könyvből megnémult
és megvakult
Amit utoljára látott s a
retinájába égett az egy
kiszáradt gyík teteme
nem tudja miért állt meg benne
úgy a kép, hogy a gyík nem is gyík
csak valami olcsó utánzat
amit megmutat magából a világnak
– Nem, nekem nem hiányzik
Sziszegte folyton tapló
száraz nyelvét öltögetve
Mióta idetalált és megbabonázta
ez a sivatag, ahol nincs más
csak ez a kiszáradt kút
aminek a hátát támasztotta
Nem evett nem ivott
hetek felhős árnya aszalta ráncba
– Mássz bele!
Mássz a kútba a hűvösébe
találsz ott választ a kérdésekre
S csontos keze kaparni kezdte a ragyás repedt földet
ami körülvette
Megjelent: 2019-09-03 14:00:00
 |
|
Lencsés Károly (1976, Nyíregyháza) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
