Keresés a honlapon:

Hepp Béla: Pár lat...

 

 

 

 

 

Pár lat...


Tavaszt akartam volna, mély szemébe 
zuhanni, mint ki kútba nézett, 
s Ön hűtött: Ez elveszett igézet... 

Szolgálni vágytam volna, éjjel-nappal, 
lábára tenni minden kincsem, 
s Ön hátrált: Ennek értelme nincsen... 

Ölelni tudtam volna, forró, tiszta 
testet a testtel néma lázban, 
s Ön kitért: Engem ölelni száz van... 

Csókot szerettem volna, pengeéles, 
szikrázva fájó vad szerelmet, 
s Ön így szólt: Engem nem érdemel meg... 

Most május van újra, magányos május, 
emlékeimbe hullva, térden, 
Önt hallom: Miért nem küzdött értem? 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-08-20 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.