Keresés a honlapon:

Draskóczi Ágnes: Tél

 

 

 

 

Tél

 

A városon fehér lepel.

A szívben zúzmara.

Varázspálcával valaki

bár rásuhintana…

Vagy két meleg tenyerében

– mint riadt kismadár –

olvadhatna életre fel,

s hinné, otthont talál,

és télben se meg nyárban se

dideregne többé:

melegsége soha-soha

nem válhatna köddé…

Jó lenne így rátalálni

az egyetlen egyre.

De most tél van. Hideg a szív.

Fázik, s hűl, hűl egyre.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-02-19 09:12:42

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.