Keresés a honlapon:

Gerle Kiss Éva: Sűrű

 

 

 

 

Sűrű

 

a szempillám, mondták sokan,

fekete és alatta a szemnek

furcsa árnyéka van, mélabús

tekintet ez, felettébb izgalmas,

aránytalan arány, feszült légkör,

sima száj, halhatatlan

megnyugvás az ég székei

között a kanapén Freud elfojt

a máskorra haladás,

az apró szem, a szűkült pupillák,

a vádolt test, az elfolyó

hamis igazság a féktelen

öröm magától ad magot,

és hajt levelet a fán,

a szempillám ad árnyékot

a fénynek, neked én vagyok

más, de magamnak csak én,

az egyetlen, akit burokba foltozok,

néha tőled és mástól is,

mert a világ rókái körülöttem

hívnak életre egy új napot,

esztendők múlnak, hónapok,

s hiánytalan létté varázsol a ma,

a pillanat adja nekem

a holnap másságát

és a koronát a fejedre én

rakom, igazság ez, mondod,

valódi megkoronázása annak,

ami lehettem volna általad,

nélküled milyen a két én

közötti távolság híd, vagy szakadék

mély és átívelő hasonlóság.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-04-03 06:31:23

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.