VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Balázs Csilla Kinga: Szürreális valóságdarabok álomporos parókákban
Szürreális valóságdarabok álomporos parókákban
Feladatok
- belakni az összkomfortos zónázó vonatok sötétségét - otthonossá tenni a futószalagon gyártott szobák variációit - megmászni a Bábel tornyát - kirojtozni az igazságtalanság zászlóit - földre ejteni a hazugságkatedrálisok igazsággal festett ólomüveg ablakait - a törmelékből kiválogatni a sápadt, monokróm árnyakat - nyitva hagyni a hátsó kaput, szeretni és megmosolyogni a mindig változó test rejtekútjait - hajnalban ujjal megérinteni a Léthe vizéből kipillantó holtak ránctalan homlokát - jeges vízzel ébreszteni a hétalvókat - meglocsolni a színeváltó kertet - felásni a taracktáblát, tönköly helyett inkább kukoricát vetni - mélyen belélegezni az örökzöld hegyeket - kivárni, míg az ereszről a nyelvemre hull az utolsó csepp esővíz
besuhanni a Saturnus gyűrűin túlra, a Te meg én metszéspontjába.
Vizsgaidőszak A csönd-szerelvények platina arcú Rágyújtanék, Erre ők is kérnek: - hogy szeressem őket! "Belefáradtam,, Behunyom a szemem: A gyémántcsőrű kismadár istenes verse
Szia!
Látom itt már minden hely foglalt, . ma már mindenki a Te tenyeredben lakozik. (Tele van Isten tenyere.) Nagy a tumultus.
Hallom, ahogy a tépett tollú kismadarak pityeregnek, panaszkodnak pöntyögnek isteni tenyered ráncaiba lapulva: „Ártatlan vagyok! Ó, Istenem! Simogassál!”
Igazán nem akarlak megzavarni, de nemrég a kifáradás tüneteit észleltem magamon, szóval, ha megbocsátasz, most én is belebújnék egy rövid időre a… a… a kabátzsebedbe.
Jó lesz ez így nekem, pihenni üres zsebed pihi-puhi, testmeleg sötétjében, nem számolni a napokat, csak aludni, mint a mormota, vagy mint a szarvasgomba stb. stb. , amíg…
(hiába odázgatom a pillanatot )
…amíg kénytelen leszek felébredni .
Ismersz, látod, a lehetőségekhez képest becsületes vagyok, tehát szólok előre: édes kis éles gyémántcsőrömmel felfejtem én akkor a te kabátod zsebén a varrást!
Hogy legyen egy rés, amin kikukucskálhatok: hadd nézzem meg magamnak, kik is járulnak még te elébed: arkangyalok, tollas kígyók, kerubok, szeráfok, egy csomó kisisten, asztráldémon meg minden?
Ahogy majd ott kukucskálok, találkozik sokszemükkel a pillantásom és szárnyacskám gyémántos hegyével intek én nekik akkor:
„Psszt, ne szóljatok az Öregnek! Simizik éppen. Tele van a tenyere!
A hallgatag cinkosság büntetésétől nem kell félnetek. Ő, aki a lehullt hajszálak fellelhetőségéről is pontos információkkal rendelkezik, természetesen tudja, hogy a zsebében egy zsebrongáló potyautas dörzsölgeti kicsi, álmos szemeit és csupán túlérzékenységemre való tekintettel nem szólt rám eddig. Nem akart megsérteni.”
Szóval úgy teszel majd, mintha csak akkor vennél észre, amikor kibújok kabátzsebednek ama foszlott résén és szófogadóan visszalövöm magam
erre a szeméttelepre.
Röptömben búcsúszavakat hintek majd feléd, mint magokat stb. stb. a förgetegbe:
„A végén még elhízok itt a kabátzsebedben, eluntam magam ebben a nagy pihenésben, Ó, Istenem!
Majd jövök.
De most megyek.
Szia.”
Álom az ál-Omm-ban
Álmomban láttalak, tenyérnyi se voltál. Ájultan hevertél és beragyogtad a tükörtermet,
Álmodban kentaur voltam.
és fölém hajolsz!”
Álmomban denevér szárnyú, fogaid közül egy napsugár a párnádra csúszott.
Váltóláztól remegtél és én tudtam,
A szikrázó ég alatt helyetted üzentek: a vesztes seregek éléről
a forgalmas utcán
Szabadvers az Arany-év ürügyén
Beverhetik az arcát sárral, nem arcát törölgetve, nem lehorgasztott fejjel nézi az „újat”, ezt a kősziklákat porlasztó, szíveket, agyakat,veséket zabáló, falvakon, városokon átrobogó, tündöklő robotgólemet – - és könyörögni neki nem fog és kitérni előle nem fog.
Nem fejcsóválva figyeli az ijesztő farsangi jelmezeket öltött különcöket, a tébolynak tébolyultan ellenállókat, a sírás és a nevetés dacosan káromkodó bohócait,
nem, nem a felszínt figyeli.
Nem bólogat. Nem ráz kezet. és nem békül meg a békét hirdető hóhérokkal,
akik állandó lakcímükként egy előre megrendelt sírkőre már rávésették:
E tömegsírban porladnak a sehova igazodni nem akaró „megátalkodottak”
Mert nem ez a szektás fanatizmus a rend, nem ez a Törvény!
Mert nem ez a köszvényes lábaknak való imazsámoly a hit!
És a duhajkodó hóhérok írásai mind hazudnak: Nem lázadók, nem lázas betegek, nem istentelenek, nem őrültek,
csak az érző ember torzult variációi, csak maradék emberek voltunk
amíg meg nem haltunk!
De még élünk.
Az óriásfenyő horoszkópja Éva lányainak
Ez az az évszak, ez az az időpont, amikortól túlléptek az árnyékokon: a saját árnyékaitokon is.
Ellentmondásokkal terhes idők jönnek.
Innentől kezdve megint büntetlenül tájékozódhattok - rosszul- a maradi tér-idő szerkezetben és szem elől téveszthetitek a hibásan meghatározott arányokat.
Mások fixációs problémának, anyatejhiánynak, a megharagított Föld savainak nevezik majd, de ti tudjátok, hogy a látszat inkoherenciáit felaprító tüzetesség, a körző hegyének folyamatos áthelyezése, az origók, a kiinduló-és a viszonyítási pontok váltogatása parancs, törvény szükségszerűség és szolgálat is egyben.
A múlt koordinátáján néhány pont a jövőbe vezető vissza! út mérföldköve.
A jelen néhány kiválasztott eseménysora: tétova üzenetek a jövőből.
Ez az az évszak, ez az az időpont, amikortól plasztikus formát kap minden, ami útközben valahol kiégett, tartalommal telítődnek a töröttnek vélt, régi amfórák és a szemétdombra hajított, rozsdás locsolókannák.
Innentől kezdve megszaporodnak körülöttetek azok, akikből eltűntek a félelem pokol-képzetei, megszelídül, elfogadhatóvá válik a halál és a felismerés, hogy az anyag időkerekéről nem mászhat le az ember amíg a helyére nem tolta mindazt, amit külön – külön, vagy együtt kiskilatott majd némán elemésztett.
Innentől kezdve a fogalmak körvonalai letisztulnak, mint a felépítendő új várak bástyáinak frissen faragott, fehér kövei.
Kerüljétek a feltételes mód csapdáit, jobban, mint a mérgeket jobban, mint a népszerű, hamis tanokat – nem az Óperenciás tenger tengerszemei ezek, céltudatos, fertőző folyamok hólyagosan dagadó víztükrei csupán.
Az igazság szabadságához az őszinteségen át vezet az út: csak az tud őszinte lenni, aki lényegéhez, én-magához hű maradt.
Ne verjetek a majd-ban gyökeret. Nem a gyávaság alázata, nem a türelem: tapasztalat, következetesség, bátorság és kegyelem termi a rózsát.
Lélekben erősödjetek, és akár a fák árnyas lombja, egymást erősítve törjetek rendíthetetlenül a szabad égboltok felé.
Megjelent: 2018-03-20 06:38:54
|
