Keresés a honlapon:

Radnai István: Pillantás

 

 

 

PILLANTÁS

 

 

Gyerekkorom tárgyai. Anyám érintett, nagyanyám érintette - engem érintett meg, hiszen egész életemet közöttük éltem le. Alig költözött hozzám valami, inkább a veszteség költözött az életembe.

Ami jött kirepült, aki jött kirepült. A gyerekek kirepültek, a házam - ami igazán a tulajdonom volt, amit a húsz körmömmel.. - eladtam, eladtuk

A személyek elhalnak, elmennek, összevesznek velem. A tárgyak velem öregszenek, bár magamat felújítani nem tudom, csak megújítani.

 

Gyermekkorom tárgyai. Elbújnak, előkerülnek. Rácsodálkozom. Kihúzok egy fiókot - rácsodálkozom, évtizedek óta minden a helyén.

Miközben a mai életem tárgyai halmozódnak, botladozom. Amúgy is botladoznék, szédülök. Csak egy kicsit. Támaszaim legyenek a tárgyak? Csak a tárgyakba kapaszkodjak?

Emberek, akár az utcán, elmennek mellettem. Vagy megállnak beszélgetni. Tíz-tizenötéves beszélgetés! Modulált hangok. Finom voltam! Van, aki a félszavaim érti, csak engem nem ért.

Mint macskák néznek rám szerelmesen a tárgyak. Hímzett macskák hímzett gombolyagra.

Néha nyekkennek egyet - némelyik bedől.

Restaurálnám, mint ifjúságomat.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-08-22 07:00:47

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.