Keresés a honlapon:

Sípos Anna: Abszencia

 

Abszencia

 

Sötét peronon az éter magányával
összevegyül és megborzong bennem
valami furcsa hideg
mert még mindig arcodat hazudhatom
a meztelen sóhajom tükrére-  a vonat ablakára
özönvíz rajta fáradt keresésem
Hozzád kiáltok Uram
a szellemvilágom metagalaxisából
mint a hirtelen elvillanó szemaforra
az Alfára az Omegára
és ebben a levegőnyelésben
a sötét robogó cellában
milliószínű- zuhogásban
mesét lehelsz fülem rejtekére
ahogy a zakatolás testemre
kékvérű óceánt lopott
s templomot ácsolt a harang
abortív tünet
– giling-galang zötyög a vonat
ez valami ágens varázs libidó szindrómája.
Ambrózia  –  ambrózia
mintha valaki nekem szólna
szép ez a szó ambrózia
mintha valaki velem utazna..

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-02-28 08:00:59

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.