Keresés a honlapon:

Czékmány Sándor: emisszió

 

ülök s lelóg a láb megint
lelóg a kéz a fej
s a himbálódzó partokon
csorog tovább
akár
az árokba dobott gyűrt doboz
a sötéten hullámzó szemek
ezüst kondenzcsíkjában
a test

kicsi ez itt
de mert nagy nem lehet
csal
és körülötte mind
szájtátva néz

én mondhatok bármit
mondok is
de mert kezem üres
csak nézek magamba szüntelen
hol öröklét lapít
ja csenddé álmait
a sűrű semminek

mert volt ugyan
és van ma is
de hallgatása már
félrevert kín

a lélek kiszáradt
agyhalott
mesék közt járva jár
üreggé vájja árnyék
át a szobán

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-12-08 08:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.