Petz György: Próbálkozás
Önmeghatározás valamennyi vers –
kikerítesz egy darabot, elhagysz: ez vagy –
örökös elhagyásban mondom meg, ki vagyok:
az elhagyó, ki panaszkodik: semmi állandó.
Hozzáedzem szemem – romlik látásom,
testem idomítom – szorítni se bírom,
akár örök-meleg ruhám, s ha hirtelen
fordulok – e légkabátot is elhagyom.
Vagy kutyának dobnak labdát: hozzad! –
s begyűjti lelkesen és nyálasan a labdát: itt van.
És gazdája majd újra dobja s újra –
és fut a kutya lelkesen, míg bírja, hozza.
Akár a lelket – test van – szaladj utána,
amíg futsz, az olyan, akárha részed volna: lélek;
hozzad – vissza a gazdádnak gyorsan.
Aztán a türelem – no, ez az, ami nincsen –
keveredik magamban az ottan meg az itten,
amit pedig pontosan a helyére tettem –
már más a kereső, meg hogyan is lelje.
Megjelent: 2015-11-24 08:00:00
 |
|
Petz György (Budapest, 1955 - 2020) szerkesztő, író, költő, tanár |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
