Tóth Csilla: néhány szó a lelkiismeretemhez
Már elnézést, de mért kell
pont az én bőröm magának,
eddig jól meg voltunk egymás nélkül is,
itt nem férünk el többen, lássa be,
a fülemen folyjak ki,vagy a számon,
szűkös itt, nem érzek mást,
csak hogy fulladok, ha látom.
nem tudom mi ez, talán,
hogy nem vagyunk hasonszőrűek,
nálunk nincs olyan,
hogy sok jó ember kis helyen is elfér,
hisz maga nem ember, lássa be,
mi más nyelvet beszélünk,
mutogat, bökdös, pont mint egy majom,
menjen haza vagy legalább
húzza meg magát, amíg megnyugtatóan
elsimítjuk ezt,
ha beengedem, csak egy pillanatra is,
nyakamra hozza a pereputtyait,
empátia, jóság, tolerancia, istenem,
vagy maga a szeretet, édenszemű
kivert, szutykos kis kölykei, lerágják rólam
a húsomat, kiesznek magamból,
akkor majd mi lesz,
hová menjek talán hajléktalan legyek?
nekem családom is van, hát értse meg,
azt nem lehet, nem engedhetem,
én megfelelően kulturált vagyok.
ami sok az sok, álljanak tovább,
szó nélkül, csendesen,
vagy kénytelen leszek kiugrani
a bőrömből, feltépni magam és
és figyelmeztetés nélkül
gránátot dobni
magunk közé.
Megjelent: 2015-10-06 07:00:00
 |
|
Tóth Csilla |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
