Dezső Anna Zanami: Felhőkre írt vers
Felhőkre írta a verseket,
dehogy kellett neki papír, toll!
(A kéz csak elbotol holmi szöveten, pacákon!)
Záporral írt és napsugárral,
könnyek sójával
mosolyok borsával,
vérnek savával,
édes körtezamattal gyöngyözött betűket,
fügelével csorgatott pontot,
idézőjelet.
Nem kellett neki semmi penna.
Széllel szabta a sorokat
és ó,
ó,
könnyeket csalt a szembe,
ahogyan lecsorgott az üzenet;
a földre.
A felhőkre írta bizony a verseket,
és kacagott teli torokból
amikor a sápadt holddal együtt
kocsiztak körbe-körbe.
Aranyhaja kesze-kusza fürt-tánc,
keskeny dereka fiatal akáctörzs hajolása,
szépívű lábtipegése: sás suhogása.
Résnyire zárt szemei: titkok összekacsintó suttogása.
Micsoda szédület!
Micsoda irodalom!
Felhőkre írt verseivel – csodabirodalom.
Megjelent: 2015-07-28 07:00:00
 |
|
Dezső Anna Zanami (Veszprém, 1969) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
