Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Fűri Mária: Felpörögve

 

Ha csak virtuálisan is, megtapasztaltam már, milyen a másság
Listáról kihúzva, beteljesült egy gyerekkori kívánság
Illetve kihullott belőlem. Tegnap volt, mára megszűnt
Ahogy a nőből kipottyan a gyerek, amikor szül
Szertefoszlott a hőskomplexus, a félelem, hogy úgysem bírom ki
Ha lehúzzák a körmöm, szétverik a talpam vagy a hátam kezdik sorozni
Mára kiderült úgyis, minden megváltás értéke nulla
Csak egy maradt, ami az idők szavát úgy-ahogy kibírta
Ez az egy is csak akkor, ha nem másból indul ki - önmagából
Mert tudja, ember csak Istennel cseresznyézhet egy tálból
Akkor jöhet a ráadás, néhány földi halandó, akiket szerethet
Jöhet az ellenség is, ha megvan az alap, amit el nem felejthet
Ha megfelelő helyre kerültek az épületben a tartópillérek
Ha nem veszítette el a szerződést, a kötött titkos egyezséget
A szerződést, amit láthatatlan tintával írtak rózsaszínű papírra
De melegítésre látható lesz, ha a türelmetlen elme kibírja

Így ömlik belőlem a gondolat (mondod) összefüggéstelenül
Az eszmélés nem okos labirintus - öntöttvas, ami áram alatt hevül
Ami akkor a mindenség, ha tőlünk függetlenül is működik
Hétköznap ünneplőbe, pünkösdkor szakadt bemelegítőbe öltözik
Nem katalógus, nem könyvtár, amelyet évek óta rendszerezel
Nem bevásárló lista, amit a pénztárcádba gondosan beleteszel
Inkább ajándékkosár, váratlanul érkező meglepetés
Előzmények nélküli szerelem, eltávolodás és közeledés
Nem engedelmes báb - öntudatra ébredt kamasz
Aki a maga választotta, egyedi ruhát hordja csak
Nem akkor sír, ha sírni kell, nem akkor nevet, ha mindenki nevet
Emlékeit nem fényképek őrzik, hanem az emlékezet

Az ember belátja, csak pici csavar egy óriási gépezetben
Mégis hiszi, hogy egyszeri, egyedi, megismételhetetlen
Ez az egyediség az, amitől örökkévaló
Nemcsak továbbörökítő gép - a mindenséggel összeolvadó
Maga a megtörtént múlt, a jelen, a bizonytalan jövő
Mikrovilágot és világegyetemet magába sűrítő
Létezése meghatározó, feltartóztathatatlan szenvedély
Ami a síkságra érve lassan hömpölyög, amíg a tenger torkáig el nem ér

  
  

Megjelent: 2015-02-17 08:00:00

 

Fűri Mária

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.