Keresés a honlapon:

Dóczi Székely Gábor: Mohács még egyszer

 

 

 

 

MOHÁCS MÉG EGYSZER

 

Porta speciosa fogad a sírmezőn,

hol lándzsák s csontok  egymás mellett pihennek…

Nem színház volt…tízezrek napjára redőny -

s áldozata révén még a rossz is szent lett.

 

Szelíden hullámzik e halál kertje.

Nincsenek arcok nincs-Veronika kendőn!

Senki dolga, hogy az öldöklést felejtse.

Porta speciosa fogad a sírmezőn…

 

Mindenki üvöltötte saját istenét:

De profundis clamavi… s minket… ki ment meg?

Földünket ott is ellepi a friss szemét,

hol lándzsák s csontok egymás mellett pihennek.

 

Mi nem tudtuk megidézni Termopülét!

Vér hullott, por szállott hiányzó szemfedőn.

Utódjukat az anyák balsorsra szülték…

Nem színház volt…tízezrek napjára redőny!

 

Egységünk megtörve s a közös akarat

amőbaként hol kör szerű, hol meg szeglet…

Nemes s nemtelen dicsőült a part alatt,

S áldozata révén még a rossz is szent lett.

 

Áldozata révén még a rossz is szent lett.

Nem színház volt…tízezrek napjára redőny.

Hol lándzsák s csontok egymás mellett pihennek,

Porta speciosa fogad a sírmezőn…

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-08-27 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.