Fekete Orsolya: Olcsó feloldozás
Búcsúcédulára még telik
az átlag magyarnak is, kinek üresség korgatja
beszűkült lelkét – élete már kapitalista melléktermék
azért kiken, kifen egy százast hazafelé, hogy a pohárba
tegye, s hogy - előkelő, ostoba mecénásnak például -
de érezze, legalább érezze magát
valaminek.
Afféle átmeneti lelki megtisztulás ez,
annak is az ígérete csupán, de ha most rávetül
az istenek figyelme, ha lenne, persze,
bár ebben a világban, úgy tűnik, mintha
minden megeshetne,
szóval ártani nem árthat egy jó cselekedet,
valamilyen felekezet talán majd benyújt
egy keresetet pár piros-pontért abba
a mennyei irkába, ha már a régi büszkeség hiába,
lehet még önérzetes, mint ember
a méltóságra.
Nagyvonalú, nézd, mindent megtesz, mit
a humán sikk kritériumainak gyűjteménye
épp felvet, egy keserűre befizet
téged is barátom, ki a közterek delíriumos ködében tűröd,
ahogy magukba asszimilálnak hátrányos helyzetek,
pedig lehet jobb szállásod, ahol valódi
segítséget kapsz, mert ott főznek, fűtenek
mosnak rád, és forró fürdőt is vehetsz - sok nyugdíjas,
meg ingyenélő idejár helyetted is - csak ott a szonda az
aperitif.
Vagyis vesz egy percjegyet, hogy élvezd, barátom,
ahogyan lehet még neked az életet, ahogy
összeráznak a kortyok, érezd, milyen édes
a rothadás.
Megjelent: 2014-09-16 07:00:00
|
|
Fekete Orsolya (1991) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.