Keresés a honlapon:

Hepp Béla: Tavaszi viharok

 

 

 

Tavaszi viharok

Még idegen nekem itt ez az egyszeri, furcsa igézet, 
még felesel csak a tél összefagyott peremén 
vértelen, új szerelemmel a régire föl- fölidézett 
hűlt tavaszok hülye vén álmairól: Te meg én... 

Így kel a nap. Belegörnyed a hajnali csend születése 
hódolatába. Talán nincs is ilyen, nem is út, 
és nem is arra szerettem az isteni testedet én se, 
hogy kieresszen a hétköznapi fényalagút. 

Látod-e, most tagadom meg a múltba szakadt ezer évem, 
kéznyomod ott a kilincs szürke, kopott anyagán, 
száz viharunk, s ahogy ínra feszült az egóm szerepében... 
Tornádót fuvalommá nemesít a magány. 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-11-28 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.