Keresés a honlapon:

Bara Anna: valaha valakiért

 

 

 

 

valaha valakiért

 

még üldögéltünk volna melletted

meghagyva a napot érintetlen

míg letanyáznak kicsit a zajok

mint öreg nénék rozzant kispadon

hallgatnak bele a pergő ködbe

hiába vágynak földi örömökre

ráncos kezükkel kapaszkodva mába

magukba némulva várnak halálra

kicsit hessegetik kicsit még húzzák

rögös takaróját arrébb-arrébb tolják

de lélekharanggal ha indulnak útra

varjak feketéllnek fejkendőkbe bújva

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-01-20 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.