Nyári László: Fehérfekete
Ausztrália.
Azt hallottam, ott
- mihez képest is? -
visszafelé folyik le a víz
a lefolyóban, s ott,
kenguruk isznak a patakból.
Mifelénk nem bóklásznak effélék.
Erre, éjjeli álcájában csontsovány,
fekete-szín ördög portyáz,
nyávogása, mint kés, hasítja, vágja át
a sötétséget.
Gombszemű szegények ablakába ül.
Egérre nem les, rég tudja, e vidék egerei
elköltöztek kacsokkal ringó, délibáb tájakra.
Csak vár.
Farka kunkor, olyan végtelen…
mint a savanyú ég, a keserű utcák, a pók fonta házikók,
s a könnyek véste erek, szemsarkakban.
Betegség terjed itt.
Úgy hívják… - nincs remény -
Néha még megállok.
Figyelem, ahogyan süppeszti a sár kedvemet.
Rezzenéstelen az arcom.
Kőbálvány ilyen, vagy hórihorgas újszülött, ki
sírni rest… benn volt a jobb… s idekinn
a hely szűk, fegyelmezett.
Terítsd ki lapjaid, életem.
Úgyis egyremegy, mert ki veszt, hát
veszítsen dzsentriként.
A vér dohosabb, szívembe öklöz
rút romjaim hajnala.
Temetők jönnek elém.
Vagy én megyek arra?
Köd nem izgat, csönd se, eső se…
Szagtalan és klórozott vagyok.
Meszes csúcsfalakra hányja testét,
felköhögve önmagát ez a külvárosi éjszaka.
Fordulat nem lehet, ki várt, kivárt…
Hiába.
Sajgón lüktet bennem Istenem egyszerű hiánya.
Pótszer, pótlék, pótdíj…
Nyelem, költöm, fizetem…
Méreg, semmi, túl sok…
Türelem, Te bajnok, grundok korcsa.
Fattyú.
Hazátlanul, saját hazádba idegenként szakadva.
Ez van.
Ez volt… mihaszna.
Gebe, ernyedt szárnyú ló.
Bukj lassan.
Egy lámpavas megtart kicsit,
aztán…
rád köpött sápadtsággal sirat el…
Fekete-fehér filmkockák.
Fehér-fekete elmúlások.
Ausztrália.
A víz zuhog?
Pocsolyába elfolyó arcom
fodrot vet…
Fodroz.
Megjelent: 2014-08-19 07:00:00
 |
|
Nyári László (1977) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
