Videó

A Volánbusz videója




Keresés a honlapon:


Markovics Anita versei (A lobogás iránya, Piros)

 

 

 

 

A lobogás iránya



s végül majd mikor semmi sem térült meg

odakerülsz s közlöd: amit te, senki se élje meg

ellobbant mind, akármilyen lánggal ég(ő) hangos nesz

akármi táplálta fa kőszén kanóc elmúlt

súg valamit egy angyal, szavát sem érted

de mégis megmarad benned a tárgya:

semmi sem számít csak a lobogás iránya



Piros



hogy októberben piros égnek kell lenni, valahol természetes:

ég az avar, nagy rakások melegítik a határban a csendet

novemberben kihűlt tojások kettérepedt héjára esik az árny

amit bizonyára valami nagy vörös tűz vetett ide,

csak akkora, hogy sehonnan sem látni,

decemberben a karácsonyfák cikkcakkos ollója metszi ketté

égő égre és kármin földre a tájat,

januárban kifogytam az ötletekből, miért piros, mikor már

elszállt a vörösbor hatása

februárban csak álltam, mert nagyon fehér volt

és márciusban sem ébredt fel a hó alól

annyira féltem, hogy már keltegetni kezdtem

és hiába jött az olvadás, a földszín mint egy évszázados festmény

tompult,

hoztam mindent hogy gyulladjon s mikor nem fenyegettem aztán

fellapozott egy régi könyvet lángokkal teli borítóval

Bengáli, mondom, s rám hagyja: igen, a Bengáli tűz,

dobd szemétre vagy lángra

ha félt naplemente nélkül is meggyulladtak a ködök

nem tudtam, hogy mindvégig a lángok között álltam.

 

 

 

  
  
 

Markovics Anita költő, újságíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.