VideóAz Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója Keresés a honlapon: |
Markovics Anita versei (A lobogás iránya, Piros)
A lobogás irányas végül majd mikor semmi sem térült meg odakerülsz s közlöd: amit te, senki se élje meg ellobbant mind, akármilyen lánggal ég(ő) hangos nesz akármi táplálta fa kőszén kanóc – elmúlt súg valamit egy angyal, szavát sem érted de mégis megmarad benned a tárgya: semmi sem számít csak a lobogás iránya Piroshogy októberben piros égnek kell lenni, valahol természetes: ég az avar, nagy rakások melegítik a határban a csendet novemberben kihűlt tojások kettérepedt héjára esik az árny amit bizonyára valami nagy vörös tűz vetett ide, csak akkora, hogy sehonnan sem látni, decemberben a karácsonyfák cikkcakkos ollója metszi ketté égő égre és kármin földre a tájat, januárban kifogytam az ötletekből, miért piros, mikor már elszállt a vörösbor hatása februárban csak álltam, mert nagyon fehér volt és márciusban sem ébredt fel a hó alól annyira féltem, hogy már keltegetni kezdtem és hiába jött az olvadás, a földszín mint egy évszázados festmény tompult, hoztam mindent hogy gyulladjon s mikor nem fenyegettem aztán fellapozott egy régi könyvet lángokkal teli borítóval – Bengáli, – mondom, s rám hagyja: igen, a Bengáli tűz, dobd szemétre vagy lángra ha félt naplemente nélkül is meggyulladtak a ködök nem tudtam, hogy mindvégig a lángok között álltam.
Megjelent: 2021-07-30 20:00:00
|
