Videó

A Pécs 8 csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kosztolányi Mária: a szél örökkévalóságáról avagy én és a fennsík

 

 

 

 

a szél örökkévalóságáról avagy én és a fennsík



jól meglökött mielőtt eltűnt a fák között

úgy láttam rosszkedvű megint

aztán hozzám vágott egy ágat hogy tudjam

uralja most is a tájat



majd tovább szaladt a fenyvesig s mikor felért

meglengette a hegy zászlaját

micsoda győzelem gondolta pedig az

már rég nem tűnt magasnak

egykor úgy láttam óriás

bozótja rejtek volt mentsvár ahol

megbújtak télen a vadak most vészjósló és

sötét

rémülten hallom a puskalábakat



pedig messze a meredély mégis nagyok az

irtások árkai

karéján a múlt vitatkozik emberről fákról

tiszta szép tavakról



nekem már rideg és borús itt minden

negyven amit kaptam s hagyok

talán megfér e cúgos helyen

nem bánom forogjon velük a szertelen

mintha lennék a fennsíkon

tovább



  
  
 

Kosztolányi Mária (Bogyiszló, 1955)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.