Pajor Zoé versei (Új színek, Játék, Körülöttem)
Új színek
Lefolyik rajtam a
kopár áfonyapír;
résekben omlik a
zengő égbolt,
zsongása földig érő
narancs takaró-szoknyája.
Harsányuló szövetek
csak a felhők,
keresztezve vetik a
fényt arcunkba.
Két kézen fogva húz
fel a Holdra.
Árnyak, árnyalatok,
érintésed;
új színek játszanak,
mikor mi együtt
derengünk e félholt
világatlaszban.
Játék
Játék a tájék,
őrző köd fonogatja a
Napot;
Dűnésen komor homok.
Hűlésben ízlik,
csúszik a lény,
matt haja egyre tovább ég.
Messzin tűnődő
homokkosárban
napvilágra.
Körülöttem
Verőfényes ritmus csokorban
selymes szavad és
paripám tusa.
Szelíden tévednek...
a szellő mellém tessékelt,
kötetlen fut körülöttem.
Sandítva őriz,
Te talán tudsz és látsz.
Belső részed lappang,
pásztáz.
Megjelent: 2021-05-11 20:30:00
 |
|
Pajor Zoé (2002) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
