Dr. Kiss Tamás: Tohuvabohu
Tohuvabohu
Rémálmok gyötörték szegényt…
Kék elefántok rohantak át egy ködös éjszakán
mindenféle rögös úttesteken
meghemperegve olajos tócsákban
majd egy alá ereszkedő fénycsóva
az égbe repítette a fura karavánt…
Ez valami láz lehet…
De jöttek a tevék,
akik menekültek a kiapadt Szahara elől
egyenesen a tengerbe
hogy ott valami bárka felvegye őket
de megfulladtak…
Kevés lehetett a vodka…
„Megvédjük az országot meg a focit főleg
csak lélegezzetek még egy darabig emberek…”
Miközben megsült már a reggeli szalonna
gépfegyveres maszkos alakokkal tálaltatva
a legújabb híreket
operatív módon kapura törve
valami pókháló-szerű agyzavar kellős közepén…
„Nekünk így is jó…” – Egy frászt!
Dr. Vak Cinának isteni mellei lehetnek
tele ötletekkel meg kicsi kis üvegcsékkel
mennyek országát vizualizálva
a pokol tornácára vezető sötét sáros úton
Ez valami kátyú lehet megint...
Agyi kátyú, vagy mi…
„Ide nem jön be idegen” – őrjöngött Valaki
teljes erővel ütve egy repedezett fehér konyhaajtót
de ennek ellenére felkelt az a barom Nap
és kéretlenül bepásztázta az eldugott gondolatokat
Csak a vak nem láthatta…De érezte…
Góg és Demagóg önfeledten homokoztak
a megveszett történelmi távlatokban
sárgalacsinokat hajigálva a jövő felé
a múlt sötét szellentéseibe kapaszkodva
„Hát az a hülye nem megint mellé rúgta!”
De sebaj, hiszen díszmenetben vonulnak
a dicsőséges évezredek
az örökösen megtaposott nemzet úttalan útjain
a korruptságot elutasító protekcionizmus
trikolorja alatt…
„Összefogás kell!”
„Együtt újra sikerülhet”
kivinni a bilit a pöcegödörbe
aztán lesz ami lesz…
Legföljebb nem megy át több elefánt a kátyús utakon
és a tevék se igyekeznek a tengerbe veszni – önként…
Segíteni kell…
pálinkát főzni a sufniban…
„Híreinket hallották!”
De hol?
Én nem tudom…
Mondjuk egy furcsa házban vagyok
amelyiken nincsenek ablakok
vészjósló szövegekben tántorognak alakok
míg oda nem vesznek egy pocsolyában
Valahol…
Nincsenek figyelmeztetések a gyógyszeres dobozokon
Bármit bevehetsz, ingyen adom…
Mellékhatás-boldogságban motyogva
tolonghatsz maszkos agyaddal a kasszához
mint a Serengeti Nemzeti Parkban
az antilopok a vájuhoz
Ők talán szabadok…
Fel fogok adni egy leközölhetetlen hirdetést:
„Keresem elveszett bilimet, amibe beleért még a kezem…”
„Hány óra van Sajókám?
Öt perccel múlt háromnegyed
Háromnegyed mennyi?
Azt nem tudom…Elveszett a kismutató.
Mikor?
Még két évvel ezelőtt…”
„Feldkurát Úrnak alázatosan jelentem, ellopták a tábori oltárt.” (Svejk).
Megjelent: 2021-01-05 18:00:00
 |
|
Kiss Tamás (Szombathely, 1953), főiskolai tanár, író, festő, ökológus. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
