Polgár Julianna: Csoóri Sándor (Requiem egy élőért)
Csoóri Sándor
(Requiem egy élőért)
,,… ha megírnám hallgatásodat! hatalmasságodat írnám meg /
zokogásod horpadt oldalú fazekak között írnám a /
mérhetetlen ideig tartó fájdalmakat. álmodtam - …”
(Zalán Tibor: Mikor a csöndről már nem divat írni
én megírom hallgatásodat …)
Északi szél hozott vérembe kozmásodó
északi szél s a júliusi szél-szerelemben
hiába csörömpöltek vagonok vonatok
az összevegyülő síneken tavak
születtek és tenger és én megláttam
Mesteremet a vadvizek szegélyén
szédelgő egyedülit hazák s szavak
számkivetettjét
Megyek Veled az önkéntes száműzetésbe
de engedd hogy a költészet keresztjét
(vagy az ács-szögecselt reményt)
én is vihessem a siratóasszonyok helyét
nekem már úgyis kijelölték
Megyek Veled megnézhetjük talán utoljára
a jegenyéket és a vadgesztenyefákat
méhecskerajok és dongók cirmos
aranya felhőzi majd el ágaskodó
ágkapaszkodásukat
Megmaradni ma a szivárvány
lázadásakor hidd el a leggyönyörűbb
cselekedet ha gyermeki szemem is látja
mennyi hamis színt kever a gyűlölet
ecsetje amúgy is elszürkülő napjainkba
Higgy ,,A folyamat pillanatai”-ban
hinned kell mert Mesteremnek egyedül
Téged választhattalak mert az idő
sebvarasító bal keze toll-vezérlő jobb
kezemért nyúlt mert táltosi tobzódásomat
megérhettem megírhattam
A tengert látom újra a lázas ajkú
tengert a hab-csipkébe takart tengert
könny-vádtól vörös szemmel büszke-biztos
léptekkel közeledsz a szavakkal
megvallott látomásaiddal megvallott
látomásaimmal
Hát istenség lennél mégis az aprócska
civódó istenecskék között
Terheidből miért nem adsz rám is
valamennyit már térdrezuhantam elégszer
csak a súlyok közül csak a megkorbácsolt
hátamra kerülő súlyok közül választanék
míg az irigykedő idő engedi
Talán ismerlek - mindig a kétség -
Magyar vagy s vagyok fajtánkat féltő
dacos magyarok az egymásnak ugrók
egymásnak szegülők táborában túlzásainkba
belebukó mégis mindenek ellenére
talpraszökkenő hazafiak
Hát miért az egyetlen s elhagyhatatlan
útra szánt támadás
Hát miért a késekkel kirakott
ösvény
Hát miért az önvédekezés legcsekélyebb
lehetősége sem
Áttérítenélek pogány hitetlenségű hitemre
a fölfoghatatlan tér-idő-végtelenség
imádatára de az összedobált legyilkolt
országok üvöltését te hallottad te élted át
sorstársaiddal az egyetemes mészárszék
fölépülésének elfeledhetetlen éveit – én csak
tanultam arról s csak ránkpárásodó idegsokkját
érzékelem – mégis tanúnak hívom a hóval
veretes hegyormokat a félrevert fejű őzeket
a sirokkós sörényű lovakat a fákra kócolódó
hajkorona-felhőket fakérgek nászutas bogarait
s a hallhatatlan anyag megannyi véges férgeit
- az összpontosított szeretet föltéphető
ajtaja balra van -
Meg akartalak óvni – tartani –
de a csuklyás napok eltakarnak előlem
osztályrészem a Bolyongás maradt
útitársam az Esti dal s az északi szél
Északi szél hozott
December idusa naptáram ötvenedik
heti lapján
Még mindig megnevezhetetlen végzetes
várakozásom évszaka még mindig torkomnak
taszítja bárdját a rénszarvas-rémület
Északi szél hozott meg akartalak óvni
- tartani – legyen hát kísérőd legyen
oltalmazód zsoltáros hitem kísérjen
bátor-dühös könyörgő hangjaival
Zrínyi szózata és a Psalmus Hungaricus
Ámen
(Budapest, 1983. december)
A vers csak Amerikában, Chicago-ban jelenhetett meg, a Mózsi Ferenc által szerkesztett SZIVÁRVÁNY című (irodalmi, művészeti, kritikai) SZEMLÉBEN, 1991. márciusában (33.).
Megjelent: 2020-12-24 18:00:00
 |
|
Polgár Julianna (Budapest, 1958) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
