Keresés a honlapon:

Nagy Norbert: Este

 

 

 

 

Este

 

Lázas, sárga tócsát vetít
a bejárt utakra a fény.
Kásásodik kint a bánat
szívemben felsír a remény,

 

és torkomba mar, összehúz.
Így írom most e verset is,
így alszom el éjszakánként,
s így alszol el bennem te is.

 

Halom falevél között is
szemed rését látja szemem.
Ragaszkodó lelkem téged
cipel utcákon, tereken.

 

Révedező arcodat most
ékszerré feni az éjjel.
Nyújtózkodik bennem a vágy
– Hogy élne! – de mégsem ér el.

 

Csend van, az utcán víz csorog.
– alszanak a mai harcok –
S minden tócsában ott a Hold
S minden tócsában az arcod.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-09-13 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.