Keresés a honlapon:

Csengődi Péter: Nincs mese

 

Emlékszem,

mikor anyám az ágyamra ült,

és felolvasta a kedvenc mesémet

lefekvés előtt.

Aztán, ahogy múltak az évek,

az élénk álmok együtt fakultak

anyu újra- és újramosott pólóival.

A könyvek pedig csukva álltak a polcon,

hogy a fény ne szívja ki a képek színét,

és megmaradjon az az illat,

amire csak a friss papír képes.

Lassan elváltam anyutól is,

mint a papírlap,

amikor elenged a ragasztás.

Idővel megtanultam,

hogy nem minden igaz, ami meg van írva,

vannak hercegnők, vannak lovagok,

de nem boldogok, amíg meg nem halnak.

Éppen a nyaralási fotók közül

dobáltam ki azokat,

amiken te is rajta voltál,

amikor eszembe jutott az a mese,

amit a gyermekeinknek olvastam volna fel.

Kinyitottam a könyvet, és akkor láttam,

hiába óvtam őket annyira,

a mesék maguktól megsárgultak.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-05-22 16:12:05

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.